„Szilágyi Ákos verse kreatív költői játék, nem magányos és öncélú versmulatságra kell gondolnunk, inkább társasjátékra, amelyben részt vesz az olvasó is.”

A szokatlannak és az ismeretlennek figyelemre méltó hagyománya van a gyermekirodalomban, különösen a 19. században kedvelték a költők a távoli tájak, vidékek élettereit, növény- és állatvilágát. A változatosságot kereső kortárs gyermeklíra újra felfedezte az egzotikus állatvilágot, ezzel is frissíteni és tágítani szeretné olvasója befogadás- és elváráshorizontját. A verskedvelő olvasó mindig hálás a meglepetésért, a szellemi-esztétikai természetűekért is.