Gyermekversek állatvilága

 Az induló zenei műfaj, pattogó, katonás ritmussal. Elsősorban a dallam az éltető eleme, viszont a szövege sem elhanyagolható. Több változata is ismeretes: katonainduló, sportinduló, vadászinduló, mozgalmi induló stb. Szabó T. Anna verse ennek a műfajnak a profanizált gyermeklírai változata. Látszólag értelmetlen, öncélú játék, tartalom és jelentés nélkül, de alaposabb vizsgálódással felfedezhetjük sajátos funkcióit, amelyek értékessé teszik a gyermekirodalom számára.
A versből nem tudunk meg semmit a címben megjelenő medvéről, ugyanis nem az ismeretközlés a célja. Már az első sorából kiderül, hogy csak ürügy a páros vagy csoportos alkotójátékhoz, az ún. „indulósdihoz” Maga a költő teremti meg a játékos helyzetet: írjunk indulót a medvének, ráadásul olyan nemzetközi indulót, amely több nyelven is énekelhető. Azonos maradhat a dallam, a ritmus, csak a szövege változzék. A népi gyermekmondókák, különösen a nyelvgyakorlók és a nyelvtörők magánhangzó-ismétlő sajátosságai, a mondókázó kisgyerekek műfajra alkalmazott beszédtechnikája érvényesül benne kreatív módon. Jellegénél fogva beszédartikulációs gyakorlatként is alkalmazható, felhasználható a nyelv dinamikus bemutatására. A szöveget modellező költő a magánhangzók felcserélési lehetőségeit érvényesíti, és a kezdő vagy alapversszakot fűzi tovább a rá következő nyolc versszakon keresztül. A magyar nyelv minden magánhangzójának biztosít egy szakaszt, némi tartalmi módosítással, végig megőrizve a szöveg ritmusát és dallamát, összességében a magyar nyelv hangtani sajátosságainak alkotó és játékos felhasználásával teremti meg és teszi „nemzetközivé” a címben ígért medve-indulót. Ennek az önfeledt nyelvi játéknak a nyomán tarka szóbuborékok szállnak fel a nyelvből és találják meg helyüket a versben, a színes szappanbuborékokhoz hasonlóan.
Szabó T. Anna verse abban is hasonlít a mondókákhoz, hogy tetszés szerint újrajátszható, tovább- vagy átírható a gyerekközönség játékkedve és az éppen időszerű játékhelyzet szerint, de az is elképzelhető, hogy változataiban (variációiban) él majd tovább, illetve marad fenn. Erre gondolva tetszés szerint más nyelvek, illetve ismert nyelvjárások magánhangzói is behelyettesíthetők az alapversszakba.

A nálunk honos barnamedve az egyik legnagyobb testű ragadozó, táplálkozását tekintve mindenevő, hiszen az erdei gyümölcsöktől kezdve a gombákon át a szarvas nagyságú állatokig minden elfogyaszt. A mézet közismerten szereti, és a döghústól sem riad vissza. Általában a reggeli és szürkületi órákban aktív, de a nap bármely szakában előbújhat egy kis táplálékot keresni. A téli időszakban nyugalomba vonul, az enyhébb napokon felébred, ezért az ő pihenése nem valódi téli álom, mint egyes hüllőké, kisemlősöké. Ebben a téli időszakban születnek kölykei, a bocsok is, általában kettő, három. A természetben 25–30 évig élnek, fogságban, állatkertben ennél jóval hosszabb ideig.Több állatfajt is medvének neveznek, de ezek nem mind rokonai a nálunk élő barnamedvének. (K.Zs.)