Egész éjszakákat átszorongtam. Mi lesz velem? – keseregtem magamban. Ha nem jutok be a városi iskolába, de a falusi munkát sem bírom, felkopik az állam, éhen fogok halni.

Látszólag aggodalomra nincs ok. És mégis gyakran elgondolkodom azon, hogy manapság hányszor érint kezünk billentyűzetet és hányszor emberi bőrt? Hányszor ölelünk meg valakit egy nap, és hányszor küldünk smst?

Ne kínozd magad, ne versenyezz és ne bizonyíts. Csak te vagy, önmagaddal, nyugodtan lehetsz őszinte. És ez az ismerkedés idővel át fog fordulni barátságba.

Ha nem vagyok résen, bizony, becsavarodom, és oda a drága jelenlétem, elpocsékoltam energiáimat, figyelmemet, jöhet a letargia. De rájöttem, ha idejében elcsípem a becsavarni készülő gondolatom, és olyankor visszatérek a jelen helyzetbe...

Válogasd meg, kivel eszel, kivel fagyizol, kivel vitatkozol (okossal ne okoskodj, bolonddal ne bolondozz), tanulj meg nemet mondani, ha lopni akarják az idődet. Ez tűnhet amolyan time managment-ízűnek, de lehet bátran kóstolgatni.

Csak te vagy jelen, önmagaddal. Nem kell senki előtt védened az imidzsedet. Változást akarsz, de ezt csak akkor tudod elérni, ha nem hazudsz magadnak akkor, amikor megnézed, honnan indulsz neki az előtted álló útnak.