Szóval és rajzzal – kreatívan

A játékos, alkotókészséget és vizualitást fejlesztő workshop végeredménye egy képregény lett, amelynek elkészítése során a résztvevők belekóstolhattak a kreatív írás, rajzolás, színjátszás és a komponálás feladataiba. A feladatok egymásra épültek, de a végcélt, a képregénykészítést a táborozók előtt titkolni szerettük volna – végül a Háromszék napilapban megjelent cikkel idő előtt sikeresen „lebuktattuk” magunkat. : )

A bemutatkozástól kezdve az volt a fő feladat, hogy egymást, illetve az életüket alkotó szabályokat hogyan térképeznék fel, olyan pontokat kerestünk, amelyektől aztán minél jobban el kellett tudniuk távolodni. Így ismerkedtünk meg a kreatív gondolkodás fogalmával. Ehhez a beszélgetésen kívül játékos feladatokat is hoztunk: a pletykarajzot, a társunk kezével való rajzolást, illetve az átlátható rajzolást. (Elméleti hátteret Erdély Miklós és Maurer Dóra hasonló jellegű, felnőttek számára készített gyakorlatai adtak ehhez.)

Az átlátható rajzolás során párban kellett állni, és a köztük lévő fóliára a szemben álló arcát megpróbálni lerajzolni. A másik kezével történő rajzoláskor társunk kedvenceit kellett lerajzolni az ő kezével. A pletykarajz során a körben ülő gyerekek körbeadtak egy lapot: ha rajzot kaptak, le kellett írniuk, amit láttak, ha pedig szöveget, le kellett rajzolniuk. Ezek nem csak gyakorlatok voltak, az így készült rajzokat beépítettük a következő feladatsorba.

Ezután szövegalkotás következett, a gyerekek által létrehozott szóláncokból kiválasztottunk öt szót, és ezek alapján hármas csoportban szövegkezdéseket írtak, úgy, hogy végül mindenki a másik csoport elkezdett szövegét fejezte be. Három rövid írás lett az eredmény. A csoport két részre vált ezután: az egyik fele a kiválasztott történet alapján vizuálisan kezdett el gondolkodni a szövegen, míg a többiek próbálták dramatizálni, mozgássá alakítani a létrehozott történetet.

A közös munkából egy háttér és egy előadás született, amelynek bemutatása előtt beszélgettünk a diákokkal. Hogyan jutottunk el a festészettől a YouTube-videókig? Hogyan lehet a pillanatot megállítani? A gondolatokat tettekre futtattuk ki – az előadást a vizuális csoport akármikor megállíthatta két percre, és a közben kapott látványt fóliarajzszerűen megörökítették. Ezután felfedtük a „titkot” (amit már rég tudtak), hogy ebből végül képregény születik. Az elkészült rajzokat, fóliákat áttekintettük, és kitaláltuk, hogyan nézhetne ki jól képregényként, és megbeszéltük, miért pont a képregényt választottuk a közlés formájaként.

Az utómunka sok időbe telt, ezért nem a táborban, hanem csak utólag készült el a képregény. Akit részletesebben is érdekel, hogyan zajlott a munka, ezen a linken belepillanthat a folyamatba.

Süle Tamás