Modern sámánok
Közelképben
— Ha a performance-nak mint képzőművészeti műfajnak a kialakulását próbálnánk megfogalmazni, nagyon messzire kellene visszatekintenünk. A múlt század végéig három nagy műfajt tartottak számon: a rajzot, a festészetet és a szobrászatot. A sajtó révén a rajzból kivált a grafika, metszetek készültek; az újságok színesebbé, mozgalmasabbá váltak ezáltal. A képzőművészet ez után kezdett műfaji szempontból szerteágazni – lexikonokban, enciklopédiákban megtalálhat ják a Cimbora olvasói azoknak a műfajoknak a leírását, meghatározását, amelyek végül is elvezettek a performance kialakulásához. Itt csupán a dadaizmust említeném, mert ennek az irányzatnak a hívei voltak az első képzőművészek akik hangköltészettel, vizuális költészettel kezdtek foglalkozni, számukra nem a nyomtatott betű volt a fontos, hanem annak képi megjelenítése. Ők találták ki az első világháború idején, a két háború közötti időszakban az installáció építés. Ebbe az irányzatba szinte minden akkori képzőművész bekapcsolódott. Csak az egyik legis mertebb nevet említem: Picasso egy kerékpárülésre szerelt kerékpárkormánnyal bikafejet ábrázolt. Az installáció vagy assamblage magyarul tárgyegyüttes, tárgyak kapcsolása, tárgyak egysége. A performance-t megelőlegező műfajok közül megem líthető a happening (történés, esemény), a színházzal rokon alkotás, mely a század dereka előtt jelent meg Amerikában. Mégpedig úgy, hogy a hitlerizmus elől menekülő, Európából, Németországból kitiltott, üldözött művészek az Egyesült Államokban külön csoportba tömörülve új műfajt találtak ki, közönségüket is bevonva tiltakoztak az őket és hozzájuk hasonló embertársaikat ért szenvedések, meghurcol tatások ellen. A performance-tól abban különbözik a happening, hogy ott a pillanatnyi történések, a közönség alakítja a művet, míg az előbbi mindig pontos forgatókönyv alapján zajlik, a művész igyekszik egészen pontosan véghez vinni azt, amit elképzelt.
— Miért performance, azaz magyarul: teljesítmény a neve ennek a műfajnak?
— Én azt mondom, hogy a performance az a műfaj, amelyben a művész többet próbál kipréselni magából, mint amire amúgy képes lenne, tehát a magyar telje sítmény szónak a sportból is ismert jelentésével rokon dolog történik. A performance-t egy személy – a művész – adja elő, esetleg vannak segítőtársai. Idő ben történő műfaj ez, emiatt színpadiasnak tűnhet, sőt, van nak, akik a színházhoz tartozónak is tartják. Időben történik, s ezt a művész dönti el, hogy másfél percbe sűríti-e a mondanivalóját, vagy napokig tartó akcióval fejezi ki azt, amit elképzel. Audiovizuális műfaj – a hangnak, a szövegnek épp olyan szerepe van, mint a láthatásnak. Persze, a performance-on belül is van sok vál faj: az irodalmiban a szövegnek, a zeneiben a hangnak jut nagyobb szerep, míg a kimondottan képzőművészeti jellegűben a mű vész többnyire vizuálisan közöl.
— A képzőművészeti alkotások többsége időtálló mű. Kézzel fogható nyoma van, megmarad. A performance, amint az eddigiekből kiderült “múló” alkotás. Miként tehető maradandóvá?
— Többnyire fényképen, videó felvételeken.
— Mit tegyen az a gyermek, akit érdekel ez a művészeti forma? Hogyan lehet belőle performer?
— Ez egy nagyon érdekes dolog. Szerintem a gyerekek, amikor játszanak – különféle hétköznapi tárgyakat képzeletbeli tulajdonságokkal ruháznak fel, “életre keltik” a játékszereket – tulajdonképpen performerek, installálok, happening résztvevői. S azok voltak a sámánok is abban a pogány közösségben, amelyben éltek. De ide sorolhatók szerintem a karácsonyi, húsvéti és egyéb — jól meghatározott “forgatókönyv” szerint zajló népjátékok, szokások is. Azoknak pedig, akik esetleg ezt a műfajt választanák hivatásul, csak annyit mondhatok: nagyon kell hinni abban, amit csinálunk, és sok-sok kitartásra, s nem utolsósorban fantáziára van szükség.
Forró Eszter
Megjelent a Cimbora 1994/tavaszi számában