Interjú Janikovszky Évával

Múlt ősszel Sepsiszentgyörgyön járt a budapesti 
Móra Könyvkiadó küldöttségével Janikovszky Éva írónő. Néhány napig tartó Háromszéki látogatása során író-olvasó találkozókon ismerkedett 
azokkal, akik őt könyveiből, írásaiból már jól ismerték. A sepsiszentgyörgyi Móra-napok rendezvényeinek szusszanásnyi szünetében köszöntöttük őt
 lapunk olvasói nevében is.(Az interjú Janikovszky Évával 1994-ben készült – szerk. megj)

Tavaly nyáron (1993-ban – szerk. megj) a hazai és a 
külföldi lapok egy fényképet
 közöltek. Emberi alak feküdt
 az aszfalton, a sepsiszentgyörgyi prefektúra épülete 
előtt, lángbetűktől körözve, 
jól olvasható volt a szöveg: 
RIGHTS FÓR MINORITTES,
 ami magyarra fordítva annyit 
jelent: Jogokat a kisebbségeknek!

László Noémi kolozsvári költőt nemrég megjelent, „felmelegített” kiadású, Feketeleves című kötete kapcsán kérdeztük. „Ez valahogy nem egy elmúlt dolog, és soha nem lesz régi, bennem mindig ugyanolyan friss és aktuális ez az egész” – fogalmazott beszélgetőtársunk a bővített kiadású kötet verseiről. A szerzővel, gyermekkorát is érintve, a gyermekek, kamaszok megítéléséről, irodalomról, mennyről és pokolról beszélgettünk.

Interjú Balázs Imre Józseffel egy verseskötetről, amely megfordítja a vers és illusztráció viszonyát

Miközben „vödréből a szív kirajzik”, a világ szín- és hangpompás komolysága és játékossága tör elő Balázs Imre József legújabb kötetének verseiből és Márton Éva illusztrációiból. A szövegek néhol első ránézésre is meghökkentő gondolattársítással kapcsolódnak a rajzokhoz, kép és szöveg a meglepetés erejével egészíti ki egymást. Balázs Imre József kolozsvári költőt, irodalomtörténészt, műfordítót legújabb, Egyformázni, különbözni című gyerekverses hangulatú kötetéről kérdeztük, amelynek megalkotásában költő és illusztrátor egymásra hatva és visszahatva dolgozott együtt.

Egy regényről, amelyben elmosódik a határ a számítógépes játékok és a vad természet között

Szabó Róbert Csaba marosvásárhelyi íróval legújabb, még kéziratban lévő regényéről beszélgettünk, amelyet remélhetőleg tavasszal már kézbe is vehetnek az olvasók. Kalandokról, a természetbe vágyódásról, számítógépes játékról, a fiatalok és kevésbé fiatalok közötti párbeszédről esett szó.

Közelképben Dóka Péter és a Lila királylány

Dóka Péter, gyerek- és ifjúsági könyvek, hangjátékok, rajzfilmek írója, a Móra Kiadó főszerkesztője a nyár elején ismét Kolozsváron járt: az Ünnepi Könyvhét alatt az Erdélyi Könyvfaló Olvasójáték vendége volt. Cimbi is kapott az alkalmon, hogy az alkotót egyik kedvencéről, a méltatlanul kevés figyelmet kapott Lila királylányról kérdezze. A 9 mese alcímmel megjelent kötet ugyanis egyike az elmúlt tíz év legizgalmasabb karaktereit felvonultató gyerekkönyveinek. Titka, hogy a benne szereplő mesék nem gyerekesek, és magabiztos humorral, iróniával egyszerre több olvasási lehetőséget is biztosítanak a különböző korú, érdeklődésű olvasók számára.

Interjú Orosz Annabellával

Képek meséje: Orosz Annabellával, a Vajon Nagyi-könyvek illusztrátorával, vizuális teremtőjével beszélgettünk a frissen megjelent Vajon Nagyi és a száguldó város illusztrációvilágáról.

Elolvastuk a Vajon Nagyi és a száguldó várost, és beszélgettünk a kötet szerzőjével, Szabó Róbert Csabával

Megérkezett a várva várt Vajon Nagyi 2, amelyben a sok valóst és meséset tapasztalt, művelt, huncut és kalandos természetű nagyi Kolozsvárra érkezik. Nem kis feltűnéssel. Habár családja arra számít, vonattal utazik oda, a nagyi hajthatatlan, és titokban mégiscsak kis bogárhátújával robban vagy inkább robog be a városba. Vajon Nagyi egyetemi évei óta meglepő mértékben megváltozott, felgyorsult Kolozsvár. Olyannyira, hogy az már gyanús az egyébként is kétkedő természetű idős hölgy számára.

Interjú Aczél Dórával

Aczél Dórával a 2016-ban megjelent, Fájdallam című könyvéről és a kórházszagú kamaszkorról beszélgettünk: írás, betegség, továbblépés, Yuppi Tábor, az iskola és a személyesség kérdései merültek fel.

Közelképben Jónás Tamás

Derűs irodalomóra Lackfi Jánossal

„Témáimat sokszor saját gyermekeim és iskolatár­saik életéből merítem, hozzáragasztgatva az anyag­hoz saját kiskorom emlékeit. Mondhatni, iskolafo­lyosókon lesem el, mit mondanak egymásról a gyer­mekek, fiúk a lányokról, lányok a fiúkról, fiúk-lányok a morc takarító néniről vagy a szigorú igazgatóról” – Lackfi János a Cimborában.  

Beszélgetés Kányádi Sándorral

„Egyik kedvenc hasonlatommal élve: a vers olyan, mint a lábbeli. Lelki lábbeli. Éppen ezért mondom, amikor megkérdezik tőlem, hogy hogyan kell mon­dani ezt vagy azt a verset, a válaszom, hogy úgy, ahogy a lábbelit hordod: mindenki a saját lelki tyúkszeme, lúdtalpa szerint.” – Kányádi Sándorral 2011-ben beszélgettem Sepsiszentgyörgyön a Székely Mikó Kollégiumban tartott Derűs irodalomóra után.