2008-ban A falak között című regénye alapján forgatott, azonos című film, Bégaudeau-val a főszerepben, elnyerte az Aranypálmát a cannes-i filmfesztiválon. A regény önéletrajzi elemekre épül, a párizsi általános iskolának, a Collège Mozart-nak egy harmadik (a romániai oktatási rendszerben: nyolcadik) osztályáról szól. Az iskola amúgy nem a legerősebb, legnépszerűbb oktatási intézménye a városnak, külvárosi jellegű, elsősorban bevándorlók és szerényebb anyagi körülmények között élő szülők gyermekei járnak oda. A könyv/film arról is szól, hogy egy osztály lehet-e közösség, lehetséges-e igazi kommunikáció, megértés tanár és diák között, főleg ha nemcsak szerepük, hanem társadalmi, kulturális helyzetük is radikálisan különböző. A cím nem véletlen (bár angolul csak egyszerűen Az osztály címen fut): „a falak között” elsősorban az iskola falait jelenti, és a film, valamint a könyv cselekménye teljes egészében az iskolai falai között zajlik, mintegy hangsúlyozva az intézményre jellemző bezártságot. A valóságos falakon túl láthatatlan falak is húzódnak, tanár-diák, tanár-tanár és diák-diák vagy éppen diák-szülő között is. Ráadásul a falak mindig kétértelműek: egyszerre jelentenek védelmet és fenyegetést.
Az osztályban, a négy fal közé bezárva a világ szinte minden tájáról származó, a francia társadalomba több-kevesebb sikerrel beilleszkedő nebuló megtalálható, arabok, feketék, ázsiaiak... tragikus mozzanatokkal, nehézségekkel teli történetekkel a hátuk mögött. A tanár a fegyelmezés és a barátságos közeledés közötti szűk mezsgyén egyensúlyozva próbál a falakon belül közösséget kovácsolni a társaságból. Ez a nagyon „színes” és nagyon különös osztály mégis olyan, mint minden osztály bárhol a földkerekségen, ezért (is) érdemes megnéznetek a filmet, amit angol felirattal akár a YouTube-on is megtaláltok.

Alább a regényből olvashattok részletet. A regény főszereplője és egyben narrátora arra kéri 14-15 éves, újdonsült tanítványait, hogy mutassák be önmagukat néhány sorban. Az eredmény, az osztály profiljához méltóan, változatosra sikeredik. (Bevezető és a részlet fordítása: Szőcs Imre)

François Bégaudeau: A falak között
(részlet)

 
Csendben méregettek. Igyekeztem nem mosolyogni.
– Szóval írtok egy önarcképet. Tíz sorban, öt perc áll rendelkezésetekre.
Egy nullásra nyírt fiú jelentkezik. A pad fölött félig behajtva tartott lapja alapján megállapíthattam, hogy Szulejmánnak hívják.
– Miért kell ezt leírnunk?
– Minden osztállyal le szoktam íratni.
– Semmi értelme.
– Az az értelme, hogy jobban megismerlek benneteket.
És időt nyer vele az ember év elején.
– De a tanár úrról sem tudunk semmit.
Felírom a nevem a táblára.
 
Nagykockás kis füzetlap. Szulejmánnak hívnak. Az osztályban és az iskolában csendes és félénk szoktam lenni. De az iskolán kívül egészen más vagyok: izgatott. Többnyire otthon ülök. Csak bokszra járok. Később klímaszerelőként szeretnék dolgozni, s ki nem állhatom az igeragozást.
Kis füzetlap, nagykockás, lyukasztott szélű. A keresztnevem Khoumba, de nem igazán szeretem. Szeretem a franciaórát, kivéve, ha a tanár egy nulla. A többiek azt mondják, hogy rossz a természetem, de ez attól függ, hogy tisztelnek-e vagy sem.
Jegyzetfüzetből tépett lap. A keresztnevem Djibril. A szülőhazám Mali, és nagyom büszke vagyok, mert az idén Mali játszik az Afrika Kupán. Libijával, Algérijával és Mozambikkal vannak egy csoportba. Nagyon szeretem az iskolámat, mert a tanárok nem nagyon szigoru, kivéve ha naon zajosak vagyunk. Kár, hogy el fogok menni, mert már harmadikban vagyok.
Lyukasztott szélű, aprókockás, nagy füzetlap. Fridának hívnak, 14 éves vagyok, és pont ennyi ideje élek Párizsban anyával és apával. Nincsenek testvéreim, de sok a barátnőm. Szeretem a zenét, a mozit, a színházat és a klasszikus táncot, amire már tíz éve járok. Később ügyvéd szeretnék lenni, mert szerintem ez a legjobb foglalkozás a világon, és fantasztikus dolog az embereket védeni. Ami a természetemet illeti, kedves vagyok és kellemes a társaságban, de a szüleim szerint túl sokat gondolkodom. Igazából néha ábrándozni szoktam, de azt hiszem, ez annak tudható be, hogy az Ikrek jegyében születtem.
Füzetből kitépett, nagy kockás lap. Dico a nevem, és nincs mit mondanom magamról, mert saját magamon kívül úgysem ismer senki.
Jegyzetfüzetből kitépett, vonalas lap. Sandra vagyok, és kissé szomorú, hogy vége a vakációnak, de azért örülök is, mert szeretem az iskolát, főleg a franciát és a törit, mikor arról tanulunk, hogyan építették fel az emberek azt a világot, amiben élünk. Még sok mindent el szeretnék mondani magamról, de a tanár úr mindjárt begyűjti a lapokat, és én nagyon jól meg szerettem volna írni, ezért csak nemrég fogtam neki, bocsánatot kérek a hibákér.
Aprókockás, spirálos füzetből kitépett lap. Tony Parker a legjobb kosaras. Ezér jáccik amerikába. Alacsony, de gyors és sok hárompontost dob. De igazából magas. Mikor a riporter mellett ált a riporter volt alacsony. Aláírás: Mezut.
Nagykockás, lyukasztott füzetlap: Hindának hívnak, és tizennégy éves vagyok, és szeretek élni. Később tanítónő szeretnék lenni. Vagy inkább óvónő, az könnyebb, elég egy lap, egy filctoll és egész nap elvannak. Jó, csak vicceltem, igazából nagyon szeretem a gyerekeket, és a szerelmes könyveket is.
Nagykockás, kis füzetlap. Mingnek hívnak. Tizenöt éves vagyok, és kínai. Lakcímem: Rue de Nantes, 34. szám, 75019, és a 4/2-be járok, ami nem túl könnyű, mert nem beszélem jól franciául. Jó pontjaim, hogy kedves vagyok és szorgalmas. Rossz pontjaim, hogy túl kíváncsi.
Félbevágott Canson rajzlap. A nevem Alyssa, tizenhárom éves vagyok, és gondok vannak a térdemmel, mert túl gyorsan nőttem. A franciaóráról még nem nagyon van véleményem. Néha tetszik, de néha úgy érzem, teljesen fölösleges olyan kérdéseket feltenni, amikre nincs válasz. Humanitárius szervezetben dolgozó orvos szeretnék lenni, mert egyszer találkoztam egy ilyen orvossal, aki mesélt a munkájáról, és én egyből tudtam, hogy nekem is ezt kell csinálnom. Többet nem mondok magamról, majd úgyis jobban meg fog ismerni.
(François Bégaudeau: Entre les murs. Gallimard, 2006.)

Megjelent a Cimbora 2019/6-os számában