Szonda Szabolcs

Szabó Lőrinc (vers)világai és különbékéje

2010-ben, születése 110. évfordulóján, összeállítást közöltünk Szabó Lőrinc (1900–1957) költészetének néhány meghatározó vonásáról, eleméről. Kiemeltük akkor, többek közt azt, hogy gazdag, változatos életművében hangsúlyosan jelen van a végletek összebékítésére utaló törekvés, ami abban is megnyilvánul, hogy egyaránt jelen van nála, ugyanazzal a természetességgel, a szabadvers és a kötött versforma (főként a szonett), a társadalmi témakör a maga konkrétumaival és az elvont keleti gondolkodásmódok iránti vonzalom, a gyermekversekre emlékeztető líra (Lóci- és Kis Klára-versek) és a filozofikus vers, a lírikusi érzékenység és a kimért, olykor kegyetlen tárgyilagosság.

Időutazás egy százéves folyóirat szövegtörténetében

Különös dolog az irodalom és a története: egyszerre érdekes benne az, hogy egy-egy költő, író milyen mű­veket hoz létre, amint az is, hogy milyen szerzői közös­séghez tartozik, és annak milyen szerepe, súlya van. Van tehát az egyéni tevékenység, és van a csapatmun­ka is, illetve a kettő összefonódása, és ilyen szempont­ból válnak fontossá az irodalmi társaságok, körök, műhelyek, fórumok.

Közelképben Jónás Tamás

Kós Károly

Az erdélyi magyar kultúrának több meghatározó személyisége közül kiemelkedik Kós Károly. Több területen teljesedett ki nagy hatású munkássága – építészet, oktatás, szépirodalom, könyvszerkesztés, -tervezés és -kiadás, művészettörténet, néprajzkutatás, közélet stb. –, de ezek a területek mind egybekapcsolódtak az erdélyi gondolat, a transzilvanizmus révén, amelynek máig érvényes megfogalmazását neki köszönhetjük.

Weöres Sándor és Károlyi Amy

Szilágyi Domokosról és Hervay Gizella után szinte kínálkozik, hogy Weöres Sándort és ugyancsak kiemelkedő irodalmi alkotást létrehozó feleségét, Károlyi Amyt hozzuk ezúttal közelképbe számotokra.

Hervay Gizella és Szilágyi Domokos

A Kézfogás az irodalommal rovatban jó néhány alkalommal írtunk már erdélyi költőkről, így Szilágyi Domokosról (többet) és Hervay Gizelláról is (kevesebbet). Ezekből a közlésekből emlékezhettek arra, hogy a két költőt nemcsak alkotásaik rokon vonásai fűzik össze, hanem házastársak is voltak, közel három évig.Arról is írtunk, hogy tragikus sorsú családot alkottak.

Gárdonyi Géza: Világtalan Miska. Egy tanuló naplója

Különösebb kutatás nélkül kijelenthetjük talán, hogy az irodalom különböző műfajai közül az egyik legvonzóbb a napló. Az a többé vagy kevésbé személyes „vallomás”, amely betekintést enged szerzője mindennapjaiba, gondolataiba, lelkivilágába, miközben kisebb vagy nagyobb mértékben közösségéről, korának társadalmáról, közérzetéről stb. is tudósít, közvetlenül vagy közvetetten.

Humor az irodalomban

Sok olyan kérdéssel találkozunk, szinte naponta, amelyekre vagy nincsen megfelelő válasz, vagy a végletek között félúton lelünk rá.

Ion Luca Caragiale

Az, hogy valamelyik szerző életműve maradandónak, időtállónak bizonyul-e az irodalomtörténet szemszögéből és az olvasóközönség ízlése szerint is, több dologtól függ, több mindennek tulajdonítható.

Nem túl gyakran, de megesik, hogy az irodalomtörténet búvárai meglepő részletekkel és adalékokkal szolgálnak egy-egy irodalmi nagyság életéről, alkotásairól. Olykor ez alapjaiban meg tudja rendíteni azt a képet, amely az illető szerzőről (pályáról, műről) kialakult, máskor módosítja, árnyalja, kiegészíti azt.

Faludy György (1910–2006) emlékezete

Lapunk új sorozata 2006 őszén indult, és a sors úgy hozta, hogy Faludy Györgyről, akit akkor sokan és méltán – nem csak életkora miatt – tekintettek „a magyar költőfejedelemnek”, az új Cimbora-folyamban elhunyta kapcsán írtunk először.

A modern magyar irodalom egyik legnagyobb hatású írójáról, Ottlik Gézáról többször szóltunk már a Cimbora hasábjain – annak ellenére, hogy életműve középiskolai tananyag.

Egyik legismertebb, élete és munkássága révén változó korokban is időszerű példázatú keresztény szent Assisi Szent Ferenc. 1226. október 3-án hunyt el, ünnepeként október 4-e került be a naptárba.

Ezt biztosan nem lehet megúszni! Egyeseknek közületek már többször nekiszegezték a kérdést, másokra pedig ott leselkedik még az iskolaévek sűrűjében, és leginkább azt követően hangzik el, hogy „Na, milyen az iskolában?”