A völgy
Fehér történet 2.
Cimbirodalom
Hosszan húzódott a hegyek között a völgy. Mélyén kanyargó folyó, a folyó mentén egyenes országút, az úttal párhuzamosan, néhol azt hidakkal átszelve, fénylő vasúti sínpár. A völgyben szétszórtan apró házak, csűrök, ólak: a falu. A vasúton két-három szerelvény kattogott végig naponta. Mostanában néha több, a menetrendtől eltérő fuvar is, mind teherszállító vonatok, ütött-kopott marhavagonok végeláthatatlan sora, közöttük néha platformvagonok ponyvával letakarva, megpakolva ágaskodva csillogó ágyúcsövekkel, harckocsikkal, mindenféle vasszörnnyel... Régen csak személy- és tehervonatok közlekedtek a völgyben, most ezek megritkultak, a hadi szállítmányok viszont megszaporodtak.
A kunyhó
Fehér történet 1. rész
Cimbirodalom
Az út előbb sűrű fenyőerdőn vezetett keresztül, a fák tövét zúzmara ülte meg, a levegő hideg volt és nedves, a napsugarak csak nehezen tudtak utat törni maguknak a tűlevelek sűrűjén át. Feljebb ritkult az erdő, a fenyők szoros sorfala hátrébb húzódott. Mint a tenger hullámai Mózes előtt, mosolyogtam magamban. Kint a hegygerincen már szikrázó napsütés fogadott... hihetetlen távlatok nyíltak... sötétlő hegyirmok, cikcakkos hegygerincek, imitt-amott fehéren szikrázó sziklatornyok, a napfény önfeledten zuhogott alá... Csak kapkodtam a levegőt, részben a magam mögött hagyott meredek kaptatótól, részben a látványtól, amely körülvett.