Szőcs Imre

Korafelnőtt gyermekek (6.)

Föld körüli utazásra hívunk, körbejárjuk a bolygót: túl korán és kényszerűen felnőtt gyermekekkel találkozunk, álom és valóság határán. Olyan álmok ezek a szövegek, amelyek túlságosan is a valóságból nőnek ki. Vannak a világon gyermekek, akik roppant nehéz és veszélyes munkával próbálnak hozzájárulni családjuk vagy saját maguk mindennapi megélhetéséhez, olyan mesterségekben, foglalkozásokban, amelyek létezését józan ésszel felfoghatatlannak tartjuk. Számukra mindez hétköznapi valóság, életükben semmi más nem létezik. Őket próbáljuk „megálmodni” sorozatunkban.

Korafelnőtt gyermekek (5.)

Föld körüli utazásra hívunk, körbejárjuk a bolygót: túl korán és kényszerűen felnőtt gyermekekkel találkozunk, álom és valóság határán. Olyan álmok ezek a szövegek, amelyek túlságosan is a valóságból nőnek ki. Vannak a világon gyermekek, akik roppant nehéz és veszélyes munkával próbálnak hozzájárulni családjuk vagy saját maguk mindennapi megélhetéséhez, olyan mesterségekben, foglalkozásokban, amelyek létezését józan ésszel felfoghatatlannak tartjuk. Számukra mindez hétköznapi valóság, életükben semmi más nem létezik. Őket próbáljuk „megálmodni” új sorozatunkban.

Korafelnőtt gyermekek (4.)

Föld körüli utazásra hívunk, körbejárjuk a bolygót: túl korán és kényszerűen felnőtt gyermekekkel találkozunk, álom és valóság határán. Olyan álmok ezek a szövegek, amelyek túlságosan is a valóságból nőnek ki. Vannak a világon gyermekek, akik roppant nehéz és veszélyes munkával próbálnak hozzájárulni családjuk vagy saját maguk mindennapi megélhetéséhez, olyan mesterségekben, foglalkozásokban, amelyek létezését józan ésszel felfoghatatlannak tartjuk. Számukra mindez hétköznapi valóság, életükben semmi más nem létezik. Őket próbáljuk „megálmodni” új sorozatunkban.

Korafelnőtt gyermekek (3.)

Föld körüli utazásra hívunk, körbejárjuk a bolygót: túl korán és kényszerűen felnőtt gyermekekkel találkozunk, álom és valóság határán. Olyan álmok ezek a szövegek, amelyek túlságosan is a valóságból nőnek ki. Vannak a világon gyermekek, akik roppant nehéz és veszélyes munkával próbálnak hozzájárulni családjuk vagy saját maguk mindennapi megélhetéséhez olyan mesterségekben, foglalkozásokban, amelyek létezését józan ésszel felfoghatatlannak tartjuk. Számukra mindez hétköznapi valóság, életükben semmi más nem létezik. Őket próbáljuk „megálmodni” új sorozatunkban.

„Korafelnőtt” gyermekek (2.)

Föld körüli utazásra hívunk, körbejárjuk a bolygót: túl korán és kényszerűen felnőtt gyermekekkel találkozunk, álom és valóság határán. Olyan álmok ezek a szövegek, amelyek túlságosan is a valóságból nőnek ki. Vannak a világon gyermekek, akik roppant nehéz és veszélyes munkával próbálnak hozzájárulni családjuk vagy saját maguk mindennapi megélhetéséhez olyan mesterségekben, foglalkozásokban, amelyek létezését józan ésszel felfoghatatlannak tartjuk. Számukra mindez hétköznapi valóság, életükben semmi más nem létezik. Őket próbáljuk „megálmodni” új sorozatunkban.

Korafelnőtt gyermekek (1.)

Föld körüli utazásra hívunk, körbejárjuk a bolygót: túl korán és kényszerűen felnőtt gyermekekkel találkozunk, álom és valóság határán. Olyan álmok ezek a szövegek, amelyek túlságosan is a valóságból nőnek ki. Vannak a világon gyermekek, akik roppant nehéz és veszélyes munkával próbálnak hozzájárulni családjuk vagy saját maguk mindennapi megélhetéséhez olyan mesterségekben, foglalkozásokban, amelyek létezését józan ésszel felfoghatatlannak tartjuk. Számukra mindez hétköznapi valóság, életükben semmi más nem létezik. Őket próbáljuk „megálmodni” új sorozatunkban.

Thomas Bernhard

Thomas Bernhard 1931-ben született Hollandiában, 1989­-ben halt meg Ausztriában. A huszadik század má­sodik felének egyik legmeghatározóbb írója. Regényeit, novelláit, színdarabjait a világ számos nyelvére lefordí­tották. Különös, rejtőzködő, embergyűlölő alkotó mítosza alakult ki körülötte, viszont a nyilvánosságot kerülő író valós személyéről szóló, kevéske információ nem erősíti meg ezt a képet. Életrajzi írásaiban páratlan őszinteség­gel, nagy beleérzéssel ábrázolja azt a kisfiút, aki valaha ő maga volt, a félárva gyerek belső vívódásait, édesanyjához és nagyapjához fűződő erős, bensőséges és ellentmondá­sos érzelmeit.

Bohumil Hrabal

Valahol az Elba partján járunk, Csehországban, Prága közelében, egy Nymburk nevű kisvárosban, az első világháborút követő első években. Bohumil Hrabal, neves cseh író, aki a magyar olvasóközönség körében nagy népszerűségnek örvend, a világháború kitörésének évében, 1914-ben született.

Louis-Ferdinand Céline

Louis-Ferdinand Céline-nek (1894–1961) hazájában, bár a 20. század talán legnagyobb francia regényírója, nem állítanak szobrokat, nem jelöli emléktábla az épületeket, ahol hosszabb-rövidebb ideig lakott, alkotott, nem neveztek el róla könyvtárakat, általános iskolákat, utcákat vagy tereket. Egyszerű magyarázata van ennek: Céline a francia irodalom engedetlen rosszfiúja, olyan fekete bárány, mint amilyenből az általános iskola szinte kivétel nélkül minden osztályában találni egyet-egyet.

Andrè Gide és Mircea Cărtărescu

A gyermekkor elmaradhatatlan része a játék. Így volt ez minden korban. De talán a felnőttek számára is ugyanolyan fontos, hiszen az ember játszó lény. Johann Huizinga neves holland művelődéstörténész pedig egyenesen a homo ludens (játszó ember), nem a homo sapiens (gondolkodó ember) megnevezést tartotta találóbbnak.

Francois René de Chateaubriand és Pablo Neruda

Gyermekkorban minden lehet játék, még a háború is. Szinte minden felnőtt őriz gyermekkorából valamilyen emléket hógolyócsatákról, számháborúkról, erdőn-mezőn-fészerben lezajlott indiánosdiról, amikor „az ellenséges törzsek a csatabárdot kiásták”, szomszédos utcák, tömbházak „bandái” között lezajlott ádáz rivalizálásokról.

Eugène Ionesco és Romain Gary

A bunyó szinte szervesen hozzátartozik a gyermekkorhoz – vagy annak bizonyos szakaszaihoz, legalábbis a fiúknál. Habár néha a lányoknál is felmerülhet a kérdés, hogy ki az erősebb. Sajnos, azonban, az ártatlan vagy kevésbé ártatlan csetepatékon túl ott van a felnőttek részéről érkező vagy a világban megtapasztalt erőszak, amit nem könnyű feldolgozni a gyermeki léleknek.

Molyda Szymusiak

Az alábbiakban részleteket olvashattok Molyda Szymusiak A kövek fognak kiáltani című könyvéből. A szerző lengyel hangzású nevét azután vette fel, miután Párizsban emigráns lengyel nevelőszülők vették örökbe. Történetét nevelőszüleinek mondta tollba. A dőltbetűs sorokban, a részletek előtt, összefoglaljuk az ezek megértéséhez szükséges információkat.

Luis Buñuel

Luis Buñuel spanyol­-mexikói filmrendező a filmtörténet egyik legismertebb alakja. 1900-­ban született egy nagyobbacska faluban, az aragóniai Calandában. Utolsó leheletem című önéletrajzában úgy emlékszik szülőfalujára, mint olyan, külvilágtól elzárt helyre, ahol megállt az idő. Itt az évszázados hagyományok által megszabott mederben folyt az élet.

Az utazás sötét oldala

Utazni kaland. Utazni öröm. Néha azonban veszélyek és megpróbáltatások várnak az utazóra. Egzotikus vidékeken, trópusokon, vad törzsek, helyi kiskirályok, netán gonosztevők, kalózok által uralt vidékekre tévedhet az utazó, ahol a túlélés már főnyereménynek számít. De néha nem várt irányból bukkannak fel a veszélyek, akár az útitársak részéről is. Az óceáni hajóutak hetekig vagy akár hónapokig is eltartottak. A hajó utasai ez idő alatt sajátos kis közösséggé, társadalommá kovácsolódtak, klikkekkel, csoportokkal, vezérekkel ... és természetesen konfliktusokkal.