Sziasztok!

Én nem tudom, hogy vagytok ezzel, de nekem miko valami jó van, akor 1 ből közbejön valami. Mostanába a zaligazgatónéni kezdet jöni a zosztályba öröké, hogy mért hiányzunk sokat néhányan. Ahejett hogy aval törődne, hogy métt nem léceik a zarca a bibircsókoktól, s miétt törik ősze a tükör, ha belenéz, ő aval foglalkozik, hogy sok a hiányzás. Hát ha a tanárok ojan izék, aról én tehetek? A múltkor lehajoltam a padalá a pixxét, segyből monggya a német tanárnéni, hogy mennyek haza, ha fáj a hasam. Ti micsináltatok vóna? Én hazamentem. Asztán ettem a cukorkát, aszongya a román tanár, dakö doáre mőszá merdzs ákászö. Értitek? Ha fáj a fogam, mennyek haza. Há méxép, hogy hazamentem, ha ő kűdött.
Sakko jön ez a zaligazgató néni skiábál. 4 foga van, de ojan erős a hangja, hogy az üvegtábbla megrepett, amiko kiabált.

Pont most, amiko a zegyik leányka a zosztájból kezdet mexerelmesedni belém. Én is belé. Vettem neki már virágot, csokit, körömvágó oltott. A virág igaz elhervatt, met nem mertem odadni neki. A csokit megetem. A zollot elvette apuci, aval nyesi a szőlőt. Nem tudom mijen szerelem lesz eből, de reménykedek.
Húsvétkor meglocsolom. Ha már úgyis a husvétnál tartunk leírok pár verset, ojant amiket húsvétkor szoktam mondani.

Szerintem szépek, nem tudom métt nem írják le sose a zújságok?!
1. Ződ erdőben jártam, elszállott egy siráj, locsolni jöttem, én vagyok a kiráj.
2. Ganyédombunk oldalában megjelent egy bögöj, meglocsollak, de csak azé, hogy nehogy megdögöj!
3. Húsvét táján édes szokás a vödöréi locsolkodás, nálam is van szagos kölni, ha rád öntöm, meg fogsz ölni?
4. Sivatagban él a teve, locsokodni jötem, hehe!
5. Tavasz van, tavasz van, mosojog az ég is, adjanak egy tízest, mosojgok majd én is!
6. Cimbi vagyok, erőst laza, meglocsolak s húzok haza.
7. Petőfi Sándor: Egy gondolat bánt engemet – Egy gondolat bánt engemet, hogy elfelejtetem a versemet.

Még tudok énéi cifrábbakot is, de azokot úgyse jelentetik meg a lapba, ezért inkáb le se írom. Fiuk! Űgyejetek magatokra a locsoláskor! A kölnit nem kel kicsavarni, met úgyse láccik, miko a lányok fejire tőtitek. Sporoljatok a vizel, mert Afrikába egy csomó embernek még vize sincs! Legyetek jók, éjjen a csengő és a hoszú szünet!

Megjelent a Cimbora 2007/4-es számában