Archívum ARCHÍVUM Facebook Link Fej shape shape shape shape shape
Lászlóffy Aladár

Lászlóffy Aladár

Mióta van karácsony?

Kard, kalapács, kalamáris

Egy Pozsonyban élő magyar költő, Tőzsér Árpád fogalmazta meg szellemesen és szemléletesen azt a képet, melyben megfogható, hogy közmegegyezés szerint van egy időszámításunk előtti sáv s egy az­ óta tartó a történelmi idő kezelésében. Az előbbit „Krisztus előtt”-nek, az utóbbit „Krisztus utánnak” mondjuk.

Mióta van karácsony?
Az emlékezet állandósága • Salvador Dalí • 1931 • Forrás: Wikipédia

A betlehemi születésnap Augustus császár népszámlálásával függ össze. Ezért Tőzsér Árpád úgy szemlélteti: maga Augustus császár egy reggel arra ébredt, hogy a lába helyén is feje van... Akár­ csak a kártyalapokon ábrázolt királyfigurának. Az idő kezelése, az események elhelyezése az idő szá­lán, a dátumozás mindig is foglalkoztatta az embert.
A legkézenfekvőbb eszköze erre azt emlékezet, az­óta is. Igen ám, de a személyes emlékezet a jobb vagy gyengébb észbentartó képességtől függ, máso­kat is segítségül kell hívni. A közösség emlékezete számára akkor válik kemény dióvá a dolog, mikor olyan korábbi eseményekről van szó, melyekre köz­vetve, több nemzedék emlékezet oszlopát egymásra szerelve lehet csak „emlékezni”. Nosza gyorsan rög­zíteni kell, jól vagy rosszul, krónikában, mesében, hagyományban. A régmúltban mesebelien mulatsá­gosnak tűnő túlzások is csúsztak be efféle időszámítgatásokba, hogy például az jön ki: voltak legendás királyok, akik többezer évig uralkodtak. Időkezelé­sünk mai szintjén már sokkal többet tudunk magá­nak az idő kezelésének történetéről is, ahogy rend­re kialakultak a különböző időszámítások és össze­álltak az első „naptárak”. Azért mondjuk ma is többesszámban, mert ma is megvannak itt-ott még, bár a könnyebbség kedvéért, a gazdasági élet zökke­nőmentessége, a közlekedés menetrendjei kedvéért megegyeztek, hogy világszerte a „mi” (európai, ke­resztény) szokásunk szerint számítjuk a világ idejét, de belső használatra, a világ nagy hagyománnyal rendelkező kultúráiban még élhet az eredeti, „ősi” saját időszámítás is emellett. Miképpen az írásmó­dok is különbözőek maradtak a kultúrák egymásra való hatása és tapasztalataik cserélődése ellenére.
Ilyen saját érdekes időszámítást követ Kína is. A múlt, a történelem naptár-kultúrája után érdeklőd­ve, elsősorban az olyan időszámítási hagyományo­kat kell számbavenni, melyek ha ki is vonultak a di­vatból, mégsem puszta érdekességek, hiszen nélkülük aligha lehet eligazodni az akkori idő szöve­vényében, az akkori élők gondolatmenetében. A rómaiak „a város” (Róma) alapításától számították a világ sorát. A Bibliában a világ teremtését veszik ala­pul, a zsidó vallás és az ortodox (görög-keleti) ke­resztény egyház ma is ezzel az időrenddel él a maga belvilágában. Az iszlám ugyancsak későn kezdte, az alapító nagy prófétájától, Mohamedtől számol el az idővel, tehát alig 1380 körül áll a mi 1998-unkhoz képest. Saját időszámítása volt az olyan birodalmak­nak, mint az egyiptomi, a babiloni, melyek aztán a birodalom feloszlásával együtt szűntek meg. Ismer­ni és számításba venni őket azért ma is fontos an­nak, aki a korabeli eseményekkel bíbelődik. Rómá­ban is a császár nevezetes népszámlálási parancsá­nak a júdeai tartományba „átfaxolt” példányán nem holmi „Krisztus-előtt” áll, hanem a saját folyamatos időszámításuk szerinti dátum (állhatna, hogyha vol­na ilyen „okirat”). Egy dolgon érdemes eltűnődni: a világraszóló betlehemi esemény időpontját, tehát a császárt jelképesen kettészelő „nulla” pontot a „Kr. e. - Kr. u.” között – vagy hatszáz évvel utólagosan számította ki egy kolostor tudós lakója. Ám karácso­nya az embereknek nem a visszamenőleg egy új naptárszámításban rögzített időpont óta, hanem a valódi esemény óta van. Ebben megnyugodhatunk.

Megjelent a Cimbora 1999/1-es számában

Mert mi a város? A város emelet

Lászlóffy Aladár

Mert mi a város? A város emelet

Kard, kalapács, kalamáris

Minden másnál korábbi lelete a régészetnek (idegen szóval: archeológia), az eleddig feltárt emberi településmaradványok közül az első Jerikó. Ennek a város­nak a maradványai, szinte jelképesen, egy kútszerű, kerek idomú építmény köré cso­portosulnak: íme „az idők kútja”!

Read More
Mese a számtalan csodáról, mely számszerint hét

Lászlóffy Aladár

Mese a számtalan csodáról, mely számszerint hét

Kard, kalapács, kalamáris

Az ókori világ „hét csodájának” tartott dolgok listája érdekes módon csakis építmé­nyekre terjed ki. Pedig ennek a világnak még­ annyi csodája lehetett már a művészetek egyéb ágazataiban: az irodalomnak még „le sem írt” fázisaiból szövegek, a barlanglakó ősembernek pedig falfestményei maradtak fenn.

Read More
Jégmezők és hagymaevők

Lászlóffy Aladár

Jégmezők és hagymaevők

Kard, kalapács, kalamáris

Eleve tudni kell, hogy az előzőkben említett történelmi korküszöböt megelőzően ért véget egyike a Földgolyó éghajlatát és felszínét is meglehetősen megváltoztató eseményeknek. Ezt a (mindeddig legutóbbi, csak remélhetőleg legutolsó) jégkorszakot a tudomány, mely mindig közelebb hajol a megismerendő tárgyhoz, mint az általános műveltség, a köztudat, – legalább hét emeletre osztja.

Read More