Miközben a TiniDráMa táborra végeztem a kutatómunkám, szembejött velem a címben szereplő elmélet egy podcastben, és hatalmas hatást gyakorolt rám. A kamaszaim visszajelzései alapján számukra is segített átértelmezni kapcsolataikat, ezért úgy gondoltam, elhozom nektek is.

A nyári, kolozsvári TiniDráMa tábor témája a barátság volt. Úgy gondoltam, a magányos, online oktatásban töltött év után érdemes megvizsgálni a kérdést. Hatalmas élmény volt, sok mély felismeréssel. Ebben az írásomban három nézőpontból vizsgálom a barátság témáját.

Valószínű, hogy az osztálytársaiddal való találkozás varázsa már elmúlt (ha egyáltalán vagy olyan szerencsés, hogy kedveled őket), az izgalom helyét ilyenkor, ősszel könnyedén átveheti a fásultság, és általában az időjárás sem kedvez a derűnek (bár a mai klímakrízis közepén könnyebb megjósolni a lottószámokat, mint az időjárást).

Az elmúlt egy év a kamaszok szemszögéből

Azt gondolhatnánk, hogy a z- és alfa-nemzedék számára volt legegyszerűbb az átállás a digitális életre. Rátok mondják a tudósok, hogy szinte telefonnal a kezetekben születtek. Mégis, miután az élet szinte minden területe átköltözött a képernyőkre, mind a tanulás, mind a kapcsolattartás vagy a szórakozás, egyre inkább elegetek lett belőle.

a tanárok szemszögéből

Talán nem is tudjátok, de nem ez az első online tanév a világban: az 1937-es gyermekbénulás-járvány alatt rádióhullámokon közölték a tananyagot. Idén is volt tévés oktatás, de a tanárok döntő többsége azért az internet segítségével kapcsolódott diákjaikhoz. Már amennyire a helyzet engedte, ugyebár.

Tanácsok önállósodó tiniknek pandémia idejére

Vegyük csak sorba, mit is tudunk a kamaszkorról: lelki értelemben nagyon fontos (ha nem a legfontosabb…) fejlődési szakasz. Erik H. Erikson fejlődéspszichológus elmélete szerint minden életszakaszt egy válság határoz meg. 

Az iskolaválasztások sorsdöntő erővel bírnak az életünkben. Ez a kijelentés igaz is, meg nem is. Fontos, milyen emberekkel kerülünk össze az osztályokban, milyen tanárok fognak minket tanítani, milyen élményekben lesz részünk az iskolapadban töltött évek során.

Szinusz-koszinusz, életrajzi adatok, a világ működésének szabályszerűségei – mind-mind fontos tudáselemek ahhoz, hogy az iskolát befejezzük. Arról azonban igencsak ritkán esik szó, milyen dolgokra lenne érdemes figyelni ahhoz, hogy az egyetemről kikerülve sikeresen indulhassunk el a nagybetűs életbe. Szakértőt kérdeztünk a munkavállalás rejtelmeiről, buktatóiról és lehetőségeiről.

Most is, mint mindig, a TiniDráMa foglalkozásokon felmerülő kérdésekre keresem a választ. Néhány hete meglepődve hallgattam, hogy a kamaszaim a nyitókörben a pályaválasztásról kezdtek el beszélgetni. Látszott rajtuk, hogy a felnőttek előítéletének ellentmondva (a „bezzeg a mai fiatalok” kezdetű örökzöldekre gondolok) többeket foglalkoztat a kérdés, igencsak mélyen.

Tavaly májusban olvastam, és a mai napig dolgozik bennem egy gondolat, amit Feldmár András ír egy cikk végén: „…annyit mindenképpen meg kéne tanulnunk, hogy mire a következő karanténra lesz szükség, legyen már egy otthonunk, ahol szívesen vagyunk, olyannal, akit a legjobban szeretünk.”

A februári félévzárás kiakasztotta a diákjaimat – de nem úgy, mint általában. Nem tudtak összpontosítani a drámajátékokra sem, mindentől röhögőgörcsöt kaptak, amikor viszont az elmúlt hetükről kérdeztem őket, főképp a témazárók és feleletek kerültek szóba. Kíváncsi lettem a helyzetre, ezért elkezdtünk közösen gondolkodni a témáról, és kiderült, hogy a csoportom felének romlottak a jegyei az elmúlt egy évben.

Sokszor tapasztalom, hogy a diákjaim vagy elfeledkeznek erről a létfontosságú cselekvésről a sok felmérő miatt, vagy a tesztekre való tanulás elől épp a játékba menekülnek. Ezek a szélsőségek mindenképpen felkiáltójelek lehetnek. A játék fontosságáról és a biztonságosan játszható közösségi játékokról itt írtunk már, azonban nem lehet szó nélkül hagyni a videójátékokat sem.

Biztonságosan játszható közösségi játékok

Kamaszaimat kérdezve összegyűjtöttünk néhány, biztonságos keretek játszható offline, vagy online játékot.

November óta találkozunk a kamaszaimmal a TiniDráMa foglalkozásokon, esőben, hóban-fagyban játszunk kint, a szabadban. Maszkot hordunk, tartjuk a tisztes távolságot, törekszünk arra, hogy minél biztonságosabb keretek között lehessünk együtt, és tesszük ezt azért, mert imádunk játszani. Az egyik szülőtől azt a visszajelzést kaptam, hogy a lányáról, amikor hazaérkezik a foglalkozásról, süt a boldogság; az arca kipirult, a szeme élénk, csicsereg.