
A kecskepásztorfiú, aki folyton veszekedett a csillagokkal
Cimbirodalom
„A kutyák például teljesen másképpen látnak, náluk szaglás és látás szétválaszthatatlan. Ki lát jobban? Ki mondja meg, hogy melyik látás az igazi látás? A valóságban annyi minden van még rajtunk túl, amit fel sem tudunk fogni, nemhogy látni.” (Részlet egy, a szerzővel készült interjúból)


Platty
Cimbirodalom
Nagy titokzatosan elővett a zsebéből néhány kis fém lapocskát, amelyek leginkább pénzérmékre, az akkori tizenöt banisokra emlékeztettek, de mégis különböztek azoktól. Nem voltak korong alakúak, ahogy tisztességes aprópénztől elvárná az ember, hanem furcsán megnyúltak, mint Salvador Dali képén a nyúlósan fityegő, képlékenynek tűnő óralapok.


Három kicsi indián
Cimbirodalom
A három kicsi indián leült a tábortűz mellé, s három nap, három éjszaka mesélték a velük megesetteket. Az egyik elkezdte, a másik folytatta, a harmadik pedig befejezte. Így született a bevezetés, tárgyalás és befejezés – Molnár Vilmos meséje.


Felső Fokú-mese
Cimbirodalom
Jó király lett belőle, nem sok vizet zavart. Adót sem emelt, háborút sem indított. A nép erősen szerette, sok szépet álmodtak róla. Változás csak annyi történt, hogy a királyi címerpajzson az addigi liliomok helyére cecelegyeket pingáltak. Ami – tekintve hogy a cecelegyek a fauna, a liliomok pedig a flóra részei – mindenképpen előrelépés – Molnár Vilmos meséje.


Mese a koaláról
Cimbirodalom
A gondolatolvasó koalamackó sehogyan sem tartozott senkihez. Nem erről a vidékről származott. Nem is ismerte senki. Nem is illett ide. Nem passzolt a tájhoz. De itt volt – Molnár Vilmos meséje.


Lidérces históriák (részletek)
Cimbirodalom
Fene tudja, hogy van ezekkel a lüdérckékkel, sehogy sem lehet kiigazodni rajtuk. A tegnap is mi történt? Fel akarok menni a legjobb barátomhoz, amilyen barom ő is, pont a tizediken lakik, hát mondok: hadd megyek a lifttel. Le is hívom hamarjában, be is szállok ügyesen, s már éppen akarnám nyomni a gombot, amikor nyílik a liftajtó, s hát egy lüdércke áll előttem, hogy hát ő is lifttel szeretne jönni, s legyek szíves, engedjem be – Molnár Vilmos meséi


Kölyök utca (részletek)
Cimbirodalom
Egy esős délutánon megértettem, hogy elveszítettük a hidegháborút. Anyu jött be a szobámba (apu volt szobájába). A szőnyegen elnyúlva olvastam, anyu leült az ágyra, egy darabig az orosz író regényéről beszélgettünk, majd a sötét viharfelhőkről, megkérdezte, hogy kérek-e még tejberizset, mire elmondtam, hogy két adagot már elpusztítottam, végül közölte, hogy születni fog még egy testvérkém. Ki hitte volna, hogy a vereség is ilyen szép tud lenni?! Mint anyu – részletek Filip és Matei Florian Kölyök utca című regényéből Lövétei Lázár László fordításában.


A sámán kihívása (3. rész)
Cimbirodalom
Hajnalodott. A falubeliek arra ébredtek, hogy sűrű köd gomolyog a közeli sziklás fok körül. Mintha éneket és dobok hangját hallották volna a köd irányából, de senkit sem láttak.


A sámán kihívása (1. rész)
Cimbirodalom
Most még inkább haraptak a halak. Egyiket a másik után húzták ki a vízből a fiúk, és minden újabb hal újabb izgalmat jelentett. Teljesen megmámorosodtak a nagy kupacnyi lazac látványától, rohantak velük a tűzhöz.


A sámán kihívása (4. rész)
Cimbirodalom
Kicsivel azután, hogy letelt az előírt nyolc nap, transzba esett. Akkorra a bőre már majdnem teljesen áttetszővé vált az étel és ital hiányától, pillantása üveges volt. Ahogy a szellemek közelségét megérezte, táncba fogott, és kis idő múlva már csak pörgött, pörgött saját maga körül.


A vidraasszony
Tlingit mese
Cimbirodalom
Aznap este a szegény ember zajt hallott odakintről: mintha egy hatalmas terhet dobott volna le valaki a földre a ház előtt. Ahogy kinézett, egy óriási kosarat látott az ajtó előtt.
