Szabó Lőrinc (vers)világai és különbékéje

2010-ben, születése 110. évfordulóján, összeállítást közöltünk Szabó Lőrinc (1900–1957) költészetének néhány meghatározó vonásáról, eleméről. Kiemeltük akkor, többek közt azt, hogy gazdag, változatos életművében hangsúlyosan jelen van a végletek összebékítésére utaló törekvés, ami abban is megnyilvánul, hogy egyaránt jelen van nála, ugyanazzal a természetességgel, a szabadvers és a kötött versforma (főként a szonett), a társadalmi témakör a maga konkrétumaival és az elvont keleti gondolkodásmódok iránti vonzalom, a gyermekversekre emlékeztető líra (Lóci- és Kis Klára-versek) és a filozofikus vers, a lírikusi érzékenység és a kimért, olykor kegyetlen tárgyilagosság.

Ahol az irodalom és a természetvédelem találkozik

„Ne feledd, az állatoknak és növényeknek nincs érdekképviselete a parlamentben, nem tudnak ülősztrájkba fogni, senki más nem emelhet szót a nevükben, értük, csak mi, emberi lények, akik nem birtokoljuk őket, de megosztjuk velük a Földet, ahol élünk.” (Gerald Durrell: Fogjál nekem kolóbuszt)

Időutazás egy százéves folyóirat szövegtörténetében

Különös dolog az irodalom és a története: egyszerre érdekes benne az, hogy egy-egy költő, író milyen mű­veket hoz létre, amint az is, hogy milyen szerzői közös­séghez tartozik, és annak milyen szerepe, súlya van. Van tehát az egyéni tevékenység, és van a csapatmun­ka is, illetve a kettő összefonódása, és ilyen szempont­ból válnak fontossá az irodalmi társaságok, körök, műhelyek, fórumok.

Közelképben Jónás Tamás

Képzeld csak el, édes fiam, milyen jóságossá, igazzá, jámborrá és bölccsé válik majd az emberiség, ha az állatiság (mert mától fogva így fogom nevezni az állatok népét) ragyogó, és immár gondolkodó elméit maga mellett tudhatja. Ehhez viszont fel kell ruháznunk az állatokat a gondolat ajándékával.

Szántai János író, költő kézen fogja kisfiát és elviszi a híres velencei karneválba. Magával hív bennünket is, és a mókás farsangi alakoskodás jegyében úgy teszi ezt, hogy egy percig se tudhassuk pontosan, hol vagyunk, és kik rejtőznek az álarcok mögött.

„Aki elolvassa Carlo történetét, nagyon sok olyan dolgot megérthet, amit eddig csak borzadva, idegenkedve szemlélt.” (Böszörményi Gyula)

Beszélgetés Balázs Imre Józseffel

Balázs Imre József 1976-ban született Székelyudvarhelyen, Kolozsváron él, a Korunk folyóirat főszerkesztője, a Babeş-Bolyai Tudományegyetem bölcsészkarán a Magyar Irodalomtudományi Tanszék tanára. Tíznél több vers-, műfordítás- és tanulmánykötete jelent meg eddig, magyar, román és angol nyelven is. Többszörösen díjazott szerző.

Nagy titokzatosan elővett a zsebéből néhány kis fém lapocskát, amelyek leginkább pénzérmékre, az akkori tizenöt banisokra emlékeztettek, de mégis különböztek azoktól. Nem voltak korong alakúak, ahogy tisztességes aprópénztől elvárná az ember, hanem furcsán megnyúltak, mint Salvador Dali képén a nyúlósan fityegő, képlékenynek tűnő óralapok.

Egy esős délutánon megértettem, hogy elveszí­tettük a hidegháborút. Anyu jött be a szobámba (apu volt szobájába). A szőnyegen elnyúlva olvastam, anyu leült az ágyra, egy darabig az orosz író regényéről be­szélgettünk, majd a sötét viharfelhőkről, megkérdezte, hogy kérek-e még tejberizset, mire elmondtam, hogy két adagot már elpusztítottam, végül közölte, hogy születni fog még egy testvérkém. Ki hitte volna, hogy a vereség is ilyen szép tud lenni?! Mint anyu – részletek Filip és Matei Florian Kölyök utca című regényéből Lövétei Lázár László fordításában.

Volt olyan kritikus (Szerb Antal), aki a Vásárban-t tartotta a „legaranyjánosibb" versnek, az Arany János-i líra „quinta essentia"-jának. Zárjuk tehát mi is ezzel az alkotással Arany versek című sorozatunkat, hiszen keresve sem találnánk olyan Arany-verset, amelyik jobban összefoglalná mindazt, amiről sorozatunk előző részeiben beszéltünk – Lövétei Lázár László Arany versek sorozatának utolsó része.

Figyelembe véve, hogy hányféle betegségben szenvedett (tüdő-, máj-, szívproblémák, hurut, fulladás, ideggyengeség, félvakság, siketség), az a 66 év, amit Arany megért (lásd Sejtelem című versét), egyenesen matuzsálemi kornak nevezhető – Lövétei Lázár László Arany versek sorozatának nyolcadik része.