Lövétei Lázár László
Költő, műfordító (1972, Lövéte).
A Babeș–Bolyai Tudományegyetemen szerzett bölcsész diplomát 1998-ban. 1998 óta a csíkszeredai Székelyföld folyóirat szerkesztője, 2010–2019 között főszerkesztője.
A névadás öröme; Erdélyi Híradó, Kolozsvár, 1997 (Előretolt helyőrség könyvek)
Távolságtartás; Pro-Print, Csíkszereda, 2000
Két szék között; Kalligram, Pozsony, 2005
Garay János: Az obsitos. Háry János kalandjai; szerk. Lövétei Lázár László, ill. Léstyán Csaba; Hargita, Csíkszereda, 2006
Arany versek. Széljegyzetek Arany Jánoshoz; Hargita, Csíkszereda, 2009
Árkádia-féle. Válogatott és új versek; Erdélyi Híradó–Előretolt Helyőrség Szépirodalmi Páholy–Ráció, Kolozsvár–Bp., 2009 (Előretolt helyőrség könyvek)
Molnár Zoltán: Mint csillag az égen; szerk. Lövétei Lázár László, előszó Borbély Botond, ill. Gál Csaba; Gutenberg Grafikai Műhely és Nyomda, Csíkszereda, 2010
Zöld; Erdélyi Híradó–FISZ, Kolozsvár, 2011
Tizenkét vers, tizenkét grafika; vers Lövétei Lázár László, grafika Siklódy Ferenc; Pro-Print, Csíkszereda, 2011
Zöld. 12 ecloga; ill. Léstyán Csaba; Erdélyi Híradó–Előretolt Helyőrség Szépirodalmi Páholy–FISZ, Kolozsvár–Bp., 2011 (Előretolt helyőrség könyvek)
Apor Péter: Metamorphosis Transylvaniae; szerk. Lövétei Lázár László; Hargita, Csíkszereda, 2012 (Székely könyvtár)
Bözödi György: Székely bánja; szerk. Lövétei Lázár László; Hargita, Csíkszereda, 2012 (Székely könyvtár)
Lázár-kert; rajz Damó István; Gutenberg, Csíkszereda, 2012
Az idők mérlegén. Tanulmányok Márton Áron püspökről; szerk. Bodó Márta, Lázár Csilla, Lövétei Lázár László; Szent István Társulat–Verbum, Bp.–Kolozsvár, 2013
Alkalmi; Sétatér Kulturális Egyesület, Kolozsvár, 2016
Miféle harag; Előretolt Helyőrség Íróakadémia–Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit Kft., Bp., 2019
Mircea Cărtărescu: Lulu; ford. Lövétei Lázár László; Gondolat, Bp., 2004 (Gondolat világirodalmi sorozat)
Filip Florian–Matei Florian: Kölyök utca; ford. Lövétei Lázár László; Csíkszereda, Bookart, 2014
Alexandru Vakulovski: Hányinger utca; ford. Lövétei Lázár László; Kolozsvár, Sétatér, 2015
Doina Ioanid: Ideje, hogy fülbevalót hordj és más poémák; ford. Lövétei Lázár László; Marosvásárhely, Lector Kiadó, 2019
2006–2007 ben Arany versek, 2019-től Csak 1 vers címmel közöl sorozatot a Cimborában.
Fekete Vince: Palackposta
Csak 1 vers
Csak 1 vers
belátom tévedtem uram tenger helyett sivatagi homokra szálltam tudom innen már nincs kiút s ha van isa tengerig nem vezet szárazföldi zátony ezuram nagy a lék s a homok ömlik szüntelenlegénység nincs magam vagyok ezt az üvegetis csak azért dobom bele ha jönnétek ha egyhajó véletlen erre vetődne az ÉSZ 43° 37’ 07” ésa 48° 15’ 06” valamint a KH 20° 15’ 44” és 29° 41’ 24” között az árbóckosárban találtok rám afalu közepén
Kányádi Sándor: Vannak vidékek
Csak 1 vers
A „kutya- s macskakölykes” verset viszont egész egyszerűen képtelen vagyok elfelejteni: ez a rövidke, dísztelen, de egyszerűségében is hátborzongató vers harminchárom éve mindig eszembe jut, ha valami disznóságot követünk el (újra és újra) itthon vagy a nagyvilágban.
Vermesser Levente: Elégia
Csak 1 vers
Ez az Elégia tipikus példa arra, hogy néha az indulat „mindent visz”, nincs idő olyan apróságokkal bíbelődni, mint rím vagy ritmus. Ritka szép vers. És egy szép versnek mindent megbocsát az olvasó.
Carl Spitteler: Csak király
Csak 1 vers
Szerb Antal mára klasszikussá lett, Száz vers című antológiáját lapozgatva torpantam meg a Nobel-díjas svájci német író fenti versénél. Megtorpanásom oka nagyon egyszerű: Szerb Antal nem volt költő (bár – esszéit olvasva – akár az is lehetett volna), mégis fontosnak tartotta, hogy saját fordításban szerkessze be a „kortárs” Spitteler egyik versét Szapphó, Catullus, Horatius és mások versei közé.
John Keats: Szonett a szabadban
Csak 1 vers
Ha valaki a kedvenc versemet kérdezné, és valami okból kifolyólag mindössze egyetlenegyet választhatnék a világlírából, akkor természetesen Arany János Kertbenje lenne az: sokszor, sok helyen idéztem-széljegyzeteltem már a Kertbent, és bárhol, bármikor, fejállásban-kézállásban is, álomból ébredve is el tudnám hadarni a kegyetlenszép sorokat:
Walt Whitman: Ülök és nézem
Csak 1 vers
1989-ben, 17 éves koromban vettem meg Székelyudvarhelyen Walt Whitman Ének magamról című, legszebb verseit tartalmazó kötetét (Szász János válogatásában), de csak nagyon nehezen, mostanában barátkoztam meg a költészetével.
Konsztantinosz Kavafisz: Tükör az előcsarnokban
Csak 1 vers
Diák olvasóim nálam sokkal jobban tudják, hogy a sorozatok korát éljük: Netflixről vagy más csatornákról végtelenített rész(let)ekben ömlenek ránk a történetek sorozatgyilkosokról, királynőkről, mitológiai hősökről és más izgalmas témákról. Bár eszem ágában sincs versenyezni a filmsorozatokkal, mégis örömmel jelentem be, hogy útjára indul a Csak 1 vers rovat 2. évada is – s akárcsak az 1. évad beköszöntőjében, ezúttal is a szépséggel fogunk találkozni itt.
Alexandru Vakulovski: a bibliás hajléktalan
Csak 1 vers
Tizenöt éve figyelem a besszarábiai Alexandru Vakulovski pályájának alakulását. Egyik regényét Hányinger utca címmel lefordítottam magyarra (2016. szeptember 18-án Sepsiszentgyörgyön is bemutattuk), priveliști című verseskötetéből is több tucatnyi szöveget fordítottam le mostanáig. Ebből származik a bibliás hajléktalan című vers is (első közlésben a versumonline.hu portálon jelent meg, szeretettel ajánlom minden diák olvasónak a nemzetközi lírának ezt az online fórumát, akárcsak az idén útjára indult, szintén a kortárs világirodalmat fordító-népszerűsítő 1749.hu oldalt).
Dsida Jenő: Hálóing nélkül…
Csak 1 vers
A sötétség verse, A tó tavaszi éneke, Esti teázás – ha toplistát kellene összeállítanom kedvenc Dsida-verseimből, valószínűleg ez a három vers érne el dobogós helyezést.