John Keats: Szonett a szabadban
Csak 1 vers
Ha valaki a kedvenc versemet kérdezné, és valami okból kifolyólag mindössze egyetlenegyet választhatnék a világlírából, akkor természetesen Arany János Kertbenje lenne az: sokszor, sok helyen idéztem-széljegyzeteltem már a Kertbent, és bárhol, bármikor, fejállásban-kézállásban is, álomból ébredve is el tudnám hadarni a kegyetlenszép sorokat:
Walt Whitman: Ülök és nézem
Csak 1 vers
1989-ben, 17 éves koromban vettem meg Székelyudvarhelyen Walt Whitman Ének magamról című, legszebb verseit tartalmazó kötetét (Szász János válogatásában), de csak nagyon nehezen, mostanában barátkoztam meg a költészetével.
Konsztantinosz Kavafisz: Tükör az előcsarnokban
Csak 1 vers
Diák olvasóim nálam sokkal jobban tudják, hogy a sorozatok korát éljük: Netflixről vagy más csatornákról végtelenített rész(let)ekben ömlenek ránk a történetek sorozatgyilkosokról, királynőkről, mitológiai hősökről és más izgalmas témákról. Bár eszem ágában sincs versenyezni a filmsorozatokkal, mégis örömmel jelentem be, hogy útjára indul a Csak 1 vers rovat 2. évada is – s akárcsak az 1. évad beköszöntőjében, ezúttal is a szépséggel fogunk találkozni itt.
Alexandru Vakulovski: a bibliás hajléktalan
Csak 1 vers
Tizenöt éve figyelem a besszarábiai Alexandru Vakulovski pályájának alakulását. Egyik regényét Hányinger utca címmel lefordítottam magyarra (2016. szeptember 18-án Sepsiszentgyörgyön is bemutattuk), priveliști című verseskötetéből is több tucatnyi szöveget fordítottam le mostanáig. Ebből származik a bibliás hajléktalan című vers is (első közlésben a versumonline.hu portálon jelent meg, szeretettel ajánlom minden diák olvasónak a nemzetközi lírának ezt az online fórumát, akárcsak az idén útjára indult, szintén a kortárs világirodalmat fordító-népszerűsítő 1749.hu oldalt).
Dal egy kisebb testről; Amilyen lehet; Színeket
Versek
Arcok az előőrsből
Sánta Miriám vagyok, 1993-ban születtem Kolozsváron, ugyanott élek. A János Zsigmond Unitárius Kollégiumba jártam iskolába, ahol irodalom- és zeneszeretetemet szabadjára engedhettem, tanulhattam. Kilencedikes koromtól írok verseket, akkor kezdtem el kórusban énekelni, de olyan családban nőttem fel, ahol meghatározó volt az éneklés és a zene hallgatása. Később a Babeș-Bolyai Tudományegyetem magyar-norvég szakán végeztem, és a mesterképzést továbbra is magyar nyelvvel és irodalommal folytattam. Az irodalmi élet sűrűjébe leginkább abban az időszakban kerültem, jelenleg a Bréda Ferenc Irodalmi kör alelnökeként szervezek irodalmi bemutatkozó és vitaesteket. A költészet számomra egyféle önmegismerési folyamat, amely által másokhoz is tudok kapcsolódni, így reményeim szerint az olvasóimban is elindít valami hasonlót. Azt nem gondolom, hogy a költészet csupán önmegismerés lenne, de az önmegismerés mindig költészet egy kicsit.
„Lent az ég ragyog, fent a tenger”
Szabó Lőrinc (vers)világai és különbékéje
Kézfogás az irodalommal
2010-ben, születése 110. évfordulóján, összeállítást közöltünk Szabó Lőrinc (1900–1957) költészetének néhány meghatározó vonásáról, eleméről. Kiemeltük akkor, többek közt azt, hogy gazdag, változatos életművében hangsúlyosan jelen van a végletek összebékítésére utaló törekvés, ami abban is megnyilvánul, hogy egyaránt jelen van nála, ugyanazzal a természetességgel, a szabadvers és a kötött versforma (főként a szonett), a társadalmi témakör a maga konkrétumaival és az elvont keleti gondolkodásmódok iránti vonzalom, a gyermekversekre emlékeztető líra (Lóci- és Kis Klára-versek) és a filozofikus vers, a lírikusi érzékenység és a kimért, olykor kegyetlen tárgyilagosság.
Gyermekversek növényvilága
Líra és természet védett területei
Gyerekversek növényvilága
Növények nélkül szegényebb lenne a világ, veszélybe kerülne mindannyiunk közös élettere, a Föld. Vers és költészet nélkül pedig szegényebb lenne az emberi lélek, a jellem, az érzelmi intelligencia és a szépség iránti fogékonyság pedig eltompulna.