Búcsú
Münchausen báró kalandjai a mélabús tornyok városában 22.
Cimbirodalom
A Münchhausen báró kalandjai a mélabús tornyok városában című meseregény utolsó fejezete A báró felállott, kiitta poharát, elköszönt az őt hajlongva a bejárati ajtóig kísérő hájfejű vendéglőstől, akit igen megkedvelt itt-tartózkodása során.
Vigadjunk tehát
Münchausen báró kalandjai a mélabús tornyok városában 21.
Cimbirodalom
És elkeseredett hősünk ismételten magára maradt szívét falánk vérebek módjára mardosó kételyeivel a nagy, sárgás fényben úszó terem közepén, és hiába toporzékolt, hiába hívta kiáltva a szellemet, a nyugati ablak zöld ura egyetlen alakban sem jelentkezett többé, csak néha úsztak el sajgó szeme előtt az üvegfalon túl, a kert különös fái között kerengő nagy, fekete madarak baljós árnyai.
A szellem rendet teremt
Münchausen báró kalandjai a mélabús tornyok városában 20.
Cimbirodalom
Münchhausen ott ült a hatalmas terem közepén, egy széken, a melegen sugárzó sárgás fényben, nem tudta mennyi idő telt el, mindenesetre a kuvik is elhallgatott, a baglyok is, bár időnként az üvegfalon túlról, a suttogó fák közül hatalmas madarak árnyékai vetődtek rá. Nem félt. Túlságosan sok minden történt már vele hosszú életében, csak azt bánta, hogy nincs nála a pipája, menekülései, vándorlásai során veszíthette el valahol a sötét folyosókon és katakombákban.
A harmadik álom
Münchausen báró kalandjai a mélabús tornyok városában 19.
Cimbirodalom
Sötét volt. Fenyegető, komor, babonákból szökő sötét. Valahol nem messze kuvik huhogott, félálmában is jól hallotta, s összerezzent. Fogalma sem volt hol van, képtelenségnek tűnt előtte az egész helyzet, egyszer amikor újra olyan zaj hallszott, mintha valahol a szomszéd helyiségben húztak volna le egy illemhelyen vizet, megrezzent, felült, szétnézett. Mellette feküdt valaki a földön, s ahogy fölemelkedett, hogy megnézze ki az, szemébe tűnt saját sápadt arca a tükörből.
Vigyorgó Cédulás Jakab, avagy a sors szeszélyei
Münchausen báró kalandjai a mélabús tornyok városában 18.
Cimbirodalom
Ott ültek a földön, a titokzatos földalatti tükörteremben. Münchhausen különös alakú lámpájának fénye megsokszorozódott a tükörben és a fiatalságára és szerelmére emlékező Bumfordi Benjámin, a mélabús tornyok városának volt ősz szakálla tovább mesélt, mintha megfogadta volna, hogy ezúttal sem engedi szóhoz jutni Münchhausent világvárosok és a világirodalom koronázatlan mesekirályát...
A tükörteremben
Münchausen báró kalandjai a mélabús tornyok városában 17.
Cimbirodalom
Perceket vagy órákat ült tenyerébe temetett arccal a mélabús tornyok városának volt ősz szakálla, maga sem tudta. Hol olyan melegje volt, hogy azt hitte megfullad, mint egy szárazra vetett hal vagy szétpattan a feje, mint egy érett dió, hol vacogott, kirázta a hideg, mintha hiányos öltözékben sétált volna jéghegyek között.
Ami fent van olyan, mintha lent lenne...
Münchausen báró kalandjai a mélabús tornyok városában 16.
Cimbirodalom
Harminc-harmincöt percet töltött lánya és Münchhausen társaságában a mélabús tornyok városának jeles ősz szakálla. Megegyeztek, menekülni kell, de abban is, hogy most, amikor poroszlók hada özönöl az utcákon és keresi őket, veszélyes lenne kimerészkedni a házból.
Diktátor a tyúkólban
Münchausen báró kalandjai a mélabús tornyok városában 15.
Cimbirodalom
Hagyjuk megejtő hősünket, Münchhausen bárót egy darabig, a boldogság amúgy is viszonylag rövid állapot, és nézzük meg inkább, mi van a mélabús tornyok városának volt diktátorával, akire több bűne mellett még egy gyilkosságot is rá akarnak sózni a bárgyú poroszlók s nagy ellenfele, a trónbitorló Kikerics Manó arra készül, hogy végleg leszámoljon vele.
A hiányos öltözetű énekesnő története
Münchausen báró kalandjai a mélabús tornyok városában 14.
Cimbirodalom
És a holdfény sütötte szobában árnyak cikáztak, de a szép látogató már nem törődött velük, szorosan Münchhausenhez simulva mesélte élettörténetét.
A hiányos öltözetű énekesnő második jelenése
Münchausen báró kalandjai a mélabús tornyok városában 13.
Cimbirodalom
Miután kidobta az átkozódó kormányzót – aki habzó szájjal fenyegetőzött, hogy lehet ő a világ legnagyobb mesemondója, a leghírhedtebb hazudozója is, ezt most nem fogja megúszni szárazon, vasra veretve fogja kitoloncoltatni a városból – bárónk újra szétnézett szobájában, s a kisasztalra kikészített kancsóból veresbort töltve magának egy pohárba, iszogatni kezdett, pipáját tétován forgatva ujja közt.
Miért tévedt zűrzavaros életében átmenetileg a cserkészek közé a bukott diktátor?
Münchausen báró kalandjai a mélabús tornyok városában 12.
Cimbirodalom
A szobában rend volt, kellemes rózsaillat terjengett s a báró jólesősen fedezte fel a vázákban illatozó rózsákat. A kandalló mellé húzta a faragott karosszéket, bizonyára valamelyik keleti király lakosztályát díszíthette fiatal korában és elgondolkodva tömte meg pipáját.
Miért adta ki magát bérkocsisnak a bukott diktátor?
Münchausen báró kalandjai a mélabús tornyok városában 11.
Cimbirodalom
Ott hagytuk el hőseinket, hogy épp párbajoztak, ebéd előtt, a Hat ökör nevezetű vendégfogadóban. Bárónk gyakorlott vívó volt, állandó hátrálásra késztette a dühösen hadonászó ezüstszakállú bérkocsist, aki egy adott pillanatban megcsúszott és egyenesen a belépő, napfelkelténél is szebb szobalány karjai közé esett.
Mit keresett Münchhausen báró a mélabús tornyok városában?
Münchausen báró kalandjai a mélabús tornyok városában 10.
Cimbirodalom
Münchhausen kissé kábultan egy sikátorban ébredt, az erős fényben káprázott a szeme, késő délután volt már, a nap a tornyokkal enyelgett, s bárónk kábán maga elé nézve a halálra gondolt, de nem félelemmel, hanem valami szemérmetlen vágyakozással, ahogy özvegyasszonyok gondolnak szeretőjükre, ha történetesen az néhány napig nem jelentkezik.
Elveszett fejeket keresők társasága
Münchhausen báró kalandjai a mélabús tornyok városában 6.
Cimbirodalom
Alighogy befejezte az evést, visszatért a kövér vendéglős s dühtől kivörösödve vette el a nagy szárnyas kulcsot az asztalról. Az ajtóban ott állott a félénk – vízilószemű öreg, a legmagasabb torony önkéntes őre.
A hájfejű kocsmáros meséje
Münchhausen báró kalandjai a mélabús tornyok városában 5.
Cimbirodalom
Hol volt, hol nem volt, de inkább igen, mint nem, arrafelé, ahol elkopik a bolhák patkója és szakít az üdv a hűtlen rivalgással, de még valamivel ezen is túl, volt egy város, ahol most vagyunk, és ahol, nagy jó uram, halálbüntetés terhe alatt tilos a dohányzás, mert most éppen a város történelmében először, az Antinikotinista párt van hatalmon.
A dobos
–múlt századi magyar beszély–
Cimbirodalom
Az alábbi történet 1896 márciusában történt. A fiatal költő megbízást kapott lapjától, hogy írna néhány szívet melengető portrét a veterán honvédekről. Gondolta, elmegy a menhelyre, hátha talál még néhány olyan veteránt, aki emlékszik a negyvennyolc-negyvenkilences csatákra, át tudja törni – ahogy költőnk mélabúsan fogalmazott – a közöny fél évszázadát a Toldi hűségén túl, amit akkor már régen a kiegyezés hamis márványára véstek, fel tudja mutatni azoknak a hűségét is, akik életüket is képesek lettek volna feláldozni a szabadságért, s nem rajtuk múlt, hogy nem az valósult meg, amit a nagyralátó márciusi ifjak megálmodtak.