A mennyek angyalai
Barangoló
Az istenek küldötteiként a Földre látogató természetfeletti lények alakja már a keresztény vallás megszületése előtt feltűnt az ókori európai és ázsiai kultúrák mítoszaiban, legendáiban.
Alkoss zsigerből, szabadon!
A Szín-téren: a néhai, francia származású outszájder fán képzőművész, Jean Dubuffet
Színtér
„Az art brut (nyers művészet) hiteles példányának az alkotó személyes forrásai kéretlen gyümölcsének kéne lennie, amelyet a személyes víziók függetlenségének és termékenységének mutató jaként kell értékelni, készítésének hátterében pe dig nem állhat semmilyen, haszonszerzésre vagy nyilvános elismertségre való törekvés.” (J. D.)
Alvók és a téli álom
A Szín-téren: Bill Viola, Sophie Calle, Mladen Stilinovic, Tilda Swinton, Andy Warhol, Benicio del Vetro társaságában
Színtér
Bárcsak aludhatnék én is egy kicsit hosszabbat, akárcsak a Kárpátok királya... Energiatakarékos módra kapcsolnék itthon, a biztonságos, meleg környezetemben, és mire felébrednék, elolvadna a hó, visszavonulna a vakító fehérség, sütne a Nap, és kevésbé rétegesen kellene felöltöznöm, amikor kidugom a fejem a barlangomból. Közben álmodnék nagyokat, nem háborgatna más medve, és gondolataimat nem felejteném el ébredés után. Olyan lenne, mint a mennyországban.
Városkép emberekből
A Szín-téren: Francesco Clemente
Színtér
„A tájkép emberi formájú, az emberi forma tájképszerű. Meggyökerezett városlakó vagyok, és a város képe emberi testekből rakódik össze. Mindenki állandóan változik, mindenki alapvetően gyönyörű, és mindenekfölött mindenki, legtöbb esetben, láthatatlan. A pillantás által a testek és formák láthatóvá válnak.”
Sikított, ha nem engedték befejezni a festményét
A Szín-téren: Congo, a „rokon” művész
Színtér
„Olyan érzése volt az embernek, ahogy nézte őt festés közben, mintha a művészet születését tapasztalta volna meg.”
Papírszeletelt varázsvilág
A Szín-téren: John Ed De Vera
Színtér
Dizájner szerepel ezúttal a Szín-téren, aki előszeretettel vág, kísérletezik, alkot betűkaraktereket. Nem áll le sose, mindig tanul valami újat, és felhasználja azt saját világában.
Virágos, macskás „kiállításparti”
A Szín-téren: Nicolas Party
Színtér
Tanult, iskolázott festő, aki korábban utcai falfirkászként dolgozott. Stílusa elárulja, hogy 3D-s képeket gyártott évekig, ideje másik felében pedig művészeti múzeumok padlóját koptatta. Művészete azt jelzi, hogy a világ, ahogyan ismerjük, alakul a megjelenített képe által.
Köztéri művészettel szeretni az embereket
A Szín-téren Jaume Plensa katalán művész
Színtér
„A sors alakította így, nem én választottam a művészetet.”
A teremtett valóság csodás pillanatai
A Szín-téren: Sandy Skoglund amerikai művész
Színtér
„Az alkotói folyamatban a megszállottság és ismétlés állandó és fontos része a munkámnak.”
Rajzokkal lehet mesélni!
Interjú Orosz Annabellával
Közelképben
Képek meséje: Orosz Annabellával, a Vajon Nagyi-könyvek illusztrátorával, vizuális teremtőjével beszélgettünk a frissen megjelent Vajon Nagyi és a száguldó város illusztrációvilágáról.
Ha akarok, eggyé válok a természettel
A szín-téren: Riitta Ikonen és Karoline Hjorth
Színtér
A finn Riitta a Royal College of Art egykori növendéke, kiállított már a londoni Tate-ben, a Kiasma Kortárs Művészeti Múzeumban Helsinkiben, míg a norvég Karoline, a Westminsteri Egyetem elvégzése után, íróként, hajósként és fotósként keresi kenyerét. Munkáit megismerhették már Londonban, Oslóban, Tokióban.
A nagy közösségi kaland karmestere
A Szín-téren: JR
Színtér
Azt hiszem, mindannyian láttunk már nagy printeket, reklámokat, amint elfednek felújítás alatt álló épületeket – hogy ne azt lássuk, ami történik, hanem valami mást, szebbet, jobbat stb. A Szín-téren ez alkalommal felbukkanó művészünk ezt a modus operandi-t sajátítja ki, csakhogy egy jókorát csavar rajta, ő az eltakartat nagyítja fel ezerszeresére.
Az én művészetem maga az élet
A szín-téren Marcel Duchamp
Színtér
„A művész létrehoz valamit, s egy napon a közönség – a néző közbelépésével, közvetítésével – elismeri, s így később az utókorra hagyományozódik. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy végül is e két pólus eredményeként jön létre a mű. Az egyik póluson áll az, aki alkotja, a másikon az, aki nézi. Annak, aki nézi, én nagyobb jelentőséget tulajdonítok, mint annak, aki csinálta. Természetesen egy művész sem fogadja el ezt a magyarázatot.” (Marcel Duchamp)