Szócsavargó
Zsigmond Győző
Boszorkányos helyesírás

Jó volna, ha a helyesírással is olyan egyszerűen elboldogulhatnánk, mint Jancsi és Juliska a boszorkánnyal. Nyelvünk, mint a boszorka háza, gazdag és vonzó első látásra, ám „odabent” megvannak neki is a buktatói, amelyek azonban a kellő tudással legyőzhetők. Hiszen nem is olyan nehéz helyesen írni magyarul – noha nem is egészen könnyű. Néhány példát nézzünk erre. Általában kiejtés szerint írjuk szavainkat: boszorka, boszi, varázsige, lapát, seprű, boszorkánygyűrű stb. Elég sokszor pedig úgy írunk kiejtés szerint, ahogy a szavakat elemeikre bontva ejtjük, s csak tudjuk, hogy egészben kimondva őket más a kiejtésük. Így írjuk: ház+ban, az+t, vas+gyár – de így ejtjük: hászban, aszt, vazsgyár. A szóelemző, illetve a kiejtés szerinti írásmód tehát kiegyensúlyozzák egymást. Igen, de a gólya, a méh, helység- és családneveink egy része megnehezíti dolgunkat, mert utóbbiak közül a hagyományosan írandókat meg kell jegyezni, mint a varázsigéket, ráolvasókat, hogy ne következzenek be nem kívánt átváltozások. Nehogy valaki a Szeben megyei várost, Medgyest meggyes fának nézze, a „legnagyobb magyar”, Széchenyi lovát pedig összetévessze bármelyik szécsényi lóval.
A „hókuszpókusz” azért segíthet olykor a helyesírásban is. Például helyesírásunk másik elve, az egyszerűsítés esetében. Boszorkányos példa: több száz esztendős néne felpattan a seprűnyélre, s száguld a széllel, mint a gondolat. Hosszú l-lel írtuk a „széllel”-t, helyesen. De ha a „szél” helyett a „toll” lenne, és három l-et kellene írnunk? Egyszerűsítünk, beérjük kettővel. Így helyes: tollal. No de hogyan járunk el személyneveinkkel? Attól függ. Ha hagyományosan írt családnévről van szó, akkor valahogy így: Széll-lel voltam a javasasszonynál, és Kossuthtal. De a tegnap Edittel, holnap pedig Judittal megyek. Így helyes és még logikus is, mert utóbbiak keresztnevek, s ezeket nem hagyományosan kell írni. Ferenccel viszont óvatosnak kell lennünk, mert ha hagyományos családnév, akkor így kell írnunk: Ferenczcel.

Találd ki a csattanóját!
A következő anekdoták közös jellemvonása, hogy csattanójuk nyelvi megalapozottságú, a humor fő forrása valamilyen nyelvi játék, esetleg homonímia, szinonímia, antonímia stb. Bizonyára könnyebb lesz kitalálni a csattanókat, ha azt is eláruljuk, hogy az alábbi két feladvány az írással és az olvasattal, illetve az értelmezéssel kapcsolatos.

1. Allaga Imre 1848-ban Baja város országgyűlési képviselője volt, majd kormánybiztos is. Az ötvenes évek elején halálra ítélték, de azok közé tartozott, akiknek Haynau, bukása pillanatában, megkegyelmezett. Mégis hosszú ideig raboskodott az Újépületben. Fogsága idején angolul tanult. Kiszabadulása után egyszer, Pest utcáin sétálva feleségével, szomorúan felsóhajtott:
– Hát már ennyire pusztul a magyarság: Nemcsak a német szó terjed, hanem az angol is. Nézd, arra a táblára az van írva: vájvuájszkule.
– De lelkem – mondja a felesége –, az magyarul van írva: ... .

2. Csortos Gyulának, a híres színésznek, egy tavaszi napon szokatlanul hosszú próbája volt. Hogy egy kicsit kipihenje magát, a színházból egyenesen a New York kávéházba ment, ahol fáradtan lehuppant a székre, és kért valami frissítőt, ami üdítő és hideg.
– Melegen ajánlom a málnafagylaltunkat – mondta a pincér.
Csortos mogorván ránézett:
– ... egye meg maga.

Mi a közös előtag?
Mindkét esetben ugyanazt az egy-egy szót kell az alábbi szavak elejéhez hozzáilleszteni, úgy, hogy továbbra is értelmes szavakat kapjunk. (Természetesen a kitalálandó szó más az 1., és más a 2. pontnál.)

1. -jegyzet / -ápolás / -fej
2. -szombat / -konyha / -per.




 

Támogasson
adója 2%-val


Benedek Elek
Benedek Elek emlékév

Content on this page requires a newer version of Adobe Flash Player.

Get Adobe Flash player

Impresszum
Copyright ©2010 Cimbora.net
Fejlesztés: ConstantinStudio