1992-ben született Csíkszeredában, jelenleg Kolozsváron él. Költő, slammer, műfordító, „memelord”, a Kultúrkampf egyik adminja. A Babeș-Bolyai Tudományegyetem doktorandusza. A Beatwándor formáció „húrelmélésze”. 0 és 1 sör között rengeteg szóviccet mond. 1 és 2 sör között mindenféle furcsaságról beszél, és többnyire nagyon igaza van. 2 sör fölött jó eséllyel szóba hozza a metamodernizmust. Számos folyóiratban és antológiában jelentek meg írásai. Szerencséje volt pár elismeréshez (Látó-nívódíj, Communitas-ösztöndíj, Babits Mihály műfordítói ösztöndíj, Székely János alkotói támogatás, az Írók Boltja és a József Attila Kör könyvösztöndíja, a Romániai Írók Szövetségének debütdíja stb.). Durván bírja a jambusokat meg a hexametert is. Első kötete szótagadó címmel jelent meg (Jelenkor, Budapest, 2018), nem szeretne beszélni a címről. A következő rosszabb lesz, mondja. Gyakran tart kreatív írás jellegű rendezvényeket, kortárs román lírát fordít. Nem tud biciklizni.

Képek meséje: Orosz Annabellával, a Vajon Nagyi-könyvek illusztrátorával, vizuális teremtőjével beszélgettünk a frissen megjelent Vajon Nagyi és a száguldó város illusztrációvilágáról.

November óta találkozunk a kamaszaimmal a TiniDráMa foglalkozásokon, esőben, hóban-fagyban játszunk kint, a szabadban. Maszkot hordunk, tartjuk a tisztes távolságot, törekszünk arra, hogy minél biztonságosabb keretek között lehessünk együtt, és tesszük ezt azért, mert imádunk játszani. Az egyik szülőtől azt a visszajelzést kaptam, hogy a lányáról, amikor hazaérkezik a foglalkozásról, süt a boldogság; az arca kipirult, a szeme élénk, csicsereg.

2010-ben, születése 110. évfordulóján, összeállítást közöltünk Szabó Lőrinc (1900–1957) költészetének néhány meghatározó vonásáról, eleméről. Kiemeltük akkor, többek közt azt, hogy gazdag, változatos életművében hangsúlyosan jelen van a végletek összebékítésére utaló törekvés, ami abban is megnyilvánul, hogy egyaránt jelen van nála, ugyanazzal a természetességgel, a szabadvers és a kötött versforma (főként a szonett), a társadalmi témakör a maga konkrétumaival és az elvont keleti gondolkodásmódok iránti vonzalom, a gyermekversekre emlékeztető líra (Lóci- és Kis Klára-versek) és a filozofikus vers, a lírikusi érzékenység és a kimért, olykor kegyetlen tárgyilagosság.

Februárban tették közzé 2017 legjobb gyermek- és ifjúsági könyveinek listáját. A legsikeresebbnek ítélt könyvek közül ajánlunk most kicsiknek, nagyoknak, humorra vagy elgondolkodásra vágyóknak, prózát, verset vagy drámát óhajtóknak.

Minden, amivel időt mérünk, valamilyen közös értelemben: óra, ahogy szerkezeti értelemben is megkülönböztetjük a talán legősibb napórát, melyhez először egy földbe, homokba dugott pálcika is elég volt – persze, hogyha sütött a nap.

Különös dolog az irodalom és a története: egyszerre érdekes benne az, hogy egy-egy költő, író milyen mű­veket hoz létre, amint az is, hogy milyen szerzői közös­séghez tartozik, és annak milyen szerepe, súlya van. Van tehát az egyéni tevékenység, és van a csapatmun­ka is, illetve a kettő összefonódása, és ilyen szempont­ból válnak fontossá az irodalmi társaságok, körök, műhelyek, fórumok.

Aczél Dórával a 2016-ban megjelent, Fájdallam című könyvéről és a kórházszagú kamaszkorról beszélgettünk: írás, betegség, továbblépés, Yuppi Tábor, az iskola és a személyesség kérdései merültek fel.

Számos kérdés megválaszolatlanul marad, Viknek pedig menekülnie kell a Városból – ezzel zárul a Fekete fény első része, A Gömb, és valahonnan innen indul tovább a második, befejező rész is. Az első hang, amelyet hallunk a frissen megjelent kötetben, az Odaátban, nem a Vikké, hanem a barátnőjéé. A közelmúlt eseményeit Ajla szemszögéből látjuk először, ő azonban, az olvasóhoz hasonlóan, nem tudja, hogy merre lehet Vik.

Tasnádi István tizenkét év körüli fiataloknak szóló regényét úgy mutatom be, hogy egy-egy szempontból összekötöm más kortárs ifjúsági regényekkel. Ezt nem egészen egymagam döntöttem el, a könyv maga ajánlotta a lehetséges irányokat :).

Egyik alkalommal az online oktatásról faggattam a srácokat, néztük a pró és kontra oldalát ennek a kényszerű helyzetnek, amikor valaki bedobta: mémmé válni. Mint az 1990-es években felcseperedő, szerencsés Y-generációs, akkor gondolkodtam el először azon, mennyivel veszélyesebb az online térbe költözött zaklatás.Arra hívlak, járjuk végig a bullying evolúcióját!

Növények nélkül szegényebb lenne a világ, veszélybe kerülne mindannyiunk közös élettere, a Föld. Vers és költészet nélkül pedig szegényebb lenne az emberi lélek, a jellem, az érzelmi intelligencia és a szépség iránti fogékonyság pedig eltompulna.

Egykori önmagunkkal találkozunk egy régi fényképen: négykézláb mászunk egy takarón, sírunk, mert megrémültünk a beöltözött Mikulás szakállától, anyukánk babakocsiban sétáltat, elsős csoportkép, osztálykirándulás... Mi vagyunk a képen, magunkra ismerünk – mégis mintha valaki más volna, hiszen memóriánk másként emlékezik a múltra, mint ahogyan a fotópapír vagy a pixelek őrzik azt.

Az állatok örökös témái a gyermekverseknek, a kezdetektől a napjainkig meghatározó szerepük van a műfaj alakulásban, azon belül is sajátos változat jött létre, amelyet állatversként tart számon a gyermekirodalom.

Nemes Nagy Ágnes ismert verssorát választottam újabb versértelmező sorozatom címéül, keresve azt a szándékot, amellyel a költők és (gyermek)olvasóik viszonyulnak hétköznapi tárgyainkhoz. A gyermeklírában a tárgyköltészetnek az a típusa érvényesül leginkább, amelyben fokozottan van jelen az ember és tárgyai közötti személyes kapcsolat.

Sorozatunkban olyan fiatal szerzőkkel ismerkedhettek meg, akik bizonyos értelemben mind pályájuk elején állnak, és akikkel véletlenszerűen akár ti is összefuthattok, ha Kolozsváron vagy éppen Budapesten jártok. Nevükkel, írásaikkal azonban különböző irodalmi folyóiratokban is találkozhattok. 

– Kell írnom egy cikket, mondom a fiamnak. – Miről? – kérdezi ő. – Nem tudom – felelem. – Kell írnod egy cikket, és nem tudod, miről? – képed el. 

„A környezetemben élők mind furcsán néztek rám, hogy egy 13 éves kislány új favoritja egy kőkemény, neonácizmusról szóló pszichodráma.” – Betolakodókról, egyik ajánlott könyvről, amely egy kis, világvégi német faluban játszódik a 21. században egy 13 éves lány írt véleményt kidsnews.hu – a gondolkodó tizenévesek magazinjában. 

„A film, valamint a könyv cselekménye teljes egészében az iskolai falai között zajlik, mintegy hangsúlyozva az intézményre jellemző bezártságot. A valóságos falakon túl láthatatlanok is húzódnak, tanár-diák, tanár-tanár és diák-diák vagy éppen diák-szülő között is. Ráadásul a falak mindig kétértelműek: egyszerre jelentenek védelmet és fenyegetést...” – Közelképben François Bégaudeau regénye.

Jordan Tannahill fiatal kanadai drámaíró Concord Floral című műve alapján Kolozsváron és további négy európai városban válogatott diákcsapattal együttműködve hoztak létre színházi produkciókat. 2019 őszén a kolozsvári alkotók olyan színházi élményt ígérnek, amelyben „a generációk közti különbségek elmosódnak, közös dimenzióba kerül fiatal és felnőtt, szülő és gyermek. Az előadás olyan általános érvényű témákat boncolgat, mint a bűntudat, szexualitás, meggondolatlan gesztusaink visszavonhatatlan következményei, az elkerülhetetlen közösségi létben rejlő magány, s teszi mindezt ennek a különleges generációnak a szemszögéből.”

Az erdélyi magyar kultúrának több meghatározó személyisége közül kiemelkedik Kós Károly. Több területen teljesedett ki nagy hatású munkássága – építészet, oktatás, szépirodalom, könyvszerkesztés, -tervezés és -kiadás, művészettörténet, néprajzkutatás, közélet stb. –, de ezek a területek mind egybekapcsolódtak az erdélyi gondolat, a transzilvanizmus révén, amelynek máig érvényes megfogalmazását neki köszönhetjük.

Sok olyan kérdéssel találkozunk, szinte naponta, amelyekre vagy nincsen megfelelő válasz, vagy a végletek között félúton lelünk rá.

Lapunk új sorozata 2006 őszén indult, és a sors úgy hozta, hogy Faludy Györgyről, akit akkor sokan és méltán – nem csak életkora miatt – tekintettek „a magyar költőfejedelemnek”, az új Cimbora-folyamban elhunyta kapcsán írtunk először.

 2018. november 16-án Marosvásárhelyen hallottam először „hangosan” ezt a verset, Meszesi Oszkár színművész felolvasásában. Fontos-e „hangosan” hallani ezt a verset? 

„Egyik kedvenc hasonlatommal élve: a vers olyan, mint a lábbeli. Lelki lábbeli. Éppen ezért mondom, amikor megkérdezik tőlem, hogy hogyan kell mon­dani ezt vagy azt a verset, a válaszom, hogy úgy, ahogy a lábbelit hordod: mindenki a saját lelki tyúkszeme, lúdtalpa szerint.” – Kányádi Sándorral 2011-ben beszélgettem Sepsiszentgyörgyön a Székely Mikó Kollégiumban tartott Derűs irodalomóra után.

A természet szépségek sokaságát tárja elénk, köztük az Arany János versében felsoroltakhoz hasonló, a valóságban nem is létező égi tüneményeket. Az égbolt alakja és színe, a délibáb vagy az eget koszorúzó szivárvány csupán illúzió, amely a fizika törvényeinek segítségével könnyen megmagyarázható. (Kép: Egry József: Szivárvány • Forrás: irodalmiradio.hu)

Az emberi képzelet számára évezredeken át eseményekben gazdag színtér volt az égbolt. A természeti jelenségek okozóit látták a Napban és a csillagokban, és mágikus szerepet tulajdonítottak a változó alakú Holdnak. Őseinket a Sarkcsillag vezette útjaikon, a Göncölszekér rúdjának állásából olvasták le az idő múlását és az égre rajzolták legendáik alakjait. Az ókor istenei és hősei mellett helyet kaptak a mennybolton a mondák soha nem volt teremtményei is, a gonosz sárkánytól a tűzokádó tengeri szörnyön át a szárnyas paripáig.  

Mondom neki, a pasid az első szerelvénnyel utánad jön. Leszállok veled az első állomáson, bevárjuk. Közben kiderül, hogy emlékszik a szálloda címére. Rendben, gondolom magamban, ez még segítségünkre lehet.

„Azt hitték szürrealista vagyok, de nem voltam az. Sohasem festettem álmokat. Saját valóságomat festettem meg” – Frida Kahlo

„Művész az, aki olyan dolgokat hoz létre, amire egyáltalán nincs szüksége senkinek, de ő valamilyen okból kifolyólag úgy gondolja, jó ötlet lenne eladni őket” (Andy Warhol)

Rettegve szálltunk az ég felé, majd szédítő iramban ereszkedtünk alá, aztán ismét lendületet vettünk, bele­fúrtuk tekintetünket az éjszakába, és csillagok szálltak fel, majd zuhantak le velünk együtt. Ez volt a... szere­lem – részlet Simona Popescu Vedlések című regényéből Szonda Szabolcs fordítsában. 

1989 romániai decemberét illetően a vélemények a mai napig megoszlanak. Van, aki forradalomról beszél, mások államcsínyt emlegetnek, egyesek pedig „ellopott” forradalomról értekeznek – Novák Csaba Zoltán Időutazás az átkosban sorozatának befejező része. 

Balázs Imre József 1976-ban született Székelyudvarhelyen, Kolozsváron él, a Korunk folyóirat főszerkesztője, a Babeş-Bolyai Tudományegyetem bölcsészkarán a Magyar Irodalomtudományi Tanszék tanára. Tíznél több vers-, műfordítás- és tanulmánykötete jelent meg eddig, magyar, román és angol nyelven is. Többszörösen díjazott szerző.

Fene tudja, hogy van ezekkel a lüdérckékkel, sehogy sem lehet kiigazodni rajtuk. A tegnap is mi történt? Fel akarok menni a legjobb barátomhoz, amilyen barom ő is, pont a tizediken lakik, hát mondok: hadd megyek a lifttel. Le is hívom hamarjában, be is szállok ügyesen, s már éppen akarnám nyomni a gombot, amikor nyílik a liftajtó, s hát egy lüdércke áll előttem, hogy hát ő is lifttel szeretne jönni, s legyek szíves, engedjem be – Molnár Vilmos meséi

Egy esős délutánon megértettem, hogy elveszí­tettük a hidegháborút. Anyu jött be a szobámba (apu volt szobájába). A szőnyegen elnyúlva olvastam, anyu leült az ágyra, egy darabig az orosz író regényéről be­szélgettünk, majd a sötét viharfelhőkről, megkérdezte, hogy kérek-e még tejberizset, mire elmondtam, hogy két adagot már elpusztítottam, végül közölte, hogy születni fog még egy testvérkém. Ki hitte volna, hogy a vereség is ilyen szép tud lenni?! Mint anyu – részletek Filip és Matei Florian Kölyök utca című regényéből Lövétei Lázár László fordításában.

Arany manapság valamiért nincsen „divatban”, annak ellenére, hogy a magyar irodalomtörténet hallgatólagosan őt tartja költészetünk legnagyobb alakjának. Én persze nem (csak) ezért szeretem Aranyt, hanem főleg azért, mert tőle lehet a legtöbbet megtudni a magyar nyelvről (egy költő „alapanyaga” ugyebár a nyelv) és a versírás mikéntjéről egyaránt – Lövétei Lázár László Arany versek sorozatának első része.

A fiatalember keresztbe fonta mellén a karját, és azt mondta: – Nincs nálam fegyver.Most megnézhetitek, hogyan hal meg egy Feketelábú. Nem félek tőletek – Frank B. Linderman meséje.

Édesapánk azt mondta, az igazat meg kell mondani, és a tetteink következményeit is vállalni kell mindig, bármilyen körülmények között. Persze, nem volt könnyű előállni ilyesmivel – Balázs Imre József meséje.